A rendszeres testmozgás az artériák fokozott tágulékonyságát támogatja, és ennek kémiai háttere a megnövekedett endotéliumdependens (érbelhártyafüggő) nitrogén-monoxid- (NO) termelés. A rendszeres fizikai terhelés okozta javuló endoteliális funkció hatására a szívizom-átáramlás mértéke növekszik, és a korábban még észlelt terheléses isémia mérséklődhet vagy megszűnhet. Az endoteliás funkció javulása, ami hat hét – 3 hónap edzésmunka hatására a koronáriaátáramlást akár a duplájára növelheti, az endotél NO-szintáz- (eNOS) produkció terhelés hatására bekövetkező növekedésén és fokozott NO-termelésen keresztül valósul meg. Mindezek klinikai hozadéka, hogy a nagyobb koronáriaátmérő és a megnövekedett áramlás az angina kialakulását (főként terheléses angina esetén) hátráltatja. Ismert azonban az a tény is, hogy szívizominfarktus maratonfutók között is kialakulhat, és ennek hátterében legtöbbször egy érelmeszedésen alapuló plakk ruptúrája (megrepedése) és következményes intravaszkuláris trombózis (infarktus) áll. Ezt támasztja alá az a megfigyelés is, hogy heveny szívizominfarktust követő rehabilitáció hatására a tréningprogram elsősorban a hirtelen szívhalál előfordulási gyakoriságát (incidenciáját) csökkenti, azaz javítja az autonóm idegrendszer tónusát és az elhárítás lehetőségeit.