Újabb lehetőség az, hogy valaki vásárol, de nem fogyaszt (2.5. ábra). Ez történhet saját elhatározásból, de adódhat idő, pénz hiányhelyzetből is, amikor kimarad a vásárló a fogyasztásból, bár vásárol. Talán leggyakoribb az, amikor valaki másnak vásárol, maga viszont nem fogyaszt. Ha ezt pozitívan éli meg az egyén, akkor kialakulhat az a jó érzés, hogy például teljesítettem a kötelességemet, adományoztam rászorulóknak a megvásárolt termékekkel, vagy elláttam egy családtagot, segítettem neki a vásárlással. Mindez lehet negatív érzésekkel kísért is, amikor nem belső indíttatásból vásárolunk valakinek, hanem azért, hogy a környezetből jövő nyomásnak, a külső elvárásoknak megfeleljünk. Mérgelődés, elégedetlenség is kialakulhat, mert akár az is megtörténhet, hogy az egyén magának nem engedheti meg a fogyasztást, míg másnak azt biztosítja. Vásárolhatunk külső nyomásnak engedve is, amikor megveszünk valami olyan terméket, amit nem fogyasztunk, de úgy érezzük, ezt meg kell tenni. Vehetünk művészeti albumokat az asztalra, amelyekbe soha nem nézünk bele, de elvárásnak érezzük, ha egy csoport tagjai akarunk lenni. Pozitív vonatkozása ennek a helyzetnek, ha megerősödünk egy csoport tagjaként, vagyis örülünk annak, hogy a vásárlással a vonatkozási csoportot vagy a többséget követjük. Tartalékolás miatt is vásárolhatunk, amely termékeket nem fogyasztjuk, még azt sem tudjuk, hogy egyáltalán valamikor fogyasztani fogjuk-e. Ezt pozitívan értékelhetjük, ha ebben az előrelátásunkat, hatékonyságunkat látjuk bizonyítottnak, míg negatívan, ha mindez félelemből történik, vagy vészhelyzetre való felkészülésből.