Korunk fogyasztója számos területen mutat elakadást abban a tekintetben, hogy miképp viszonyuljon a modern kor jelenségeihez, a média által közvetített ideálokhoz és a saját élete realitásához. Ellentmondásos viszonyt mutatunk a táplálkozással, a testünkkel, a szépséggel és persze a korunkkal kapcsolatosan is. Számos tényező hatására és számos új vetületben foglalkozunk többet az idősödéssel, az idősekkel, mint korábbi időszakokban. Ennek a vizsgálata ma már önálló területté vált, az ageinggel vagy akár anti-ageinggel kapcsolatos irodalmak sora található a különböző tudományterületeken. Nagyon komoly hatást fejtenek ki az életkor megítélésére, megélésére azok a megatrendek, amelyek már egy ideje – és várhatóan még jó ideig – befolyásolják döntéseinket, közérzetünket, és amelyek sajátos marketingtrendeket generálnak. Egyértelműnek mutatkozó, egyben a legkomolyabb kapcsolódást jelentő az Énkultusz, azon belül az individualizmus megatrendje, mely azt a jelenségsort fogja össze, amiben az emberek saját maguk felértékelését, előtérbe helyezését mutatják döntéseikkel. A mai kor embere ezen is túllépve egyre inkább nárcisztikus viszonyt ápol saját magával, elvárva és kiprovokálva a környezet elismerését, hódolatát, sőt csodálatát is (Bánki, 2016; Tari, 2013; Lasch, 1996). A másik egyértelműen kapcsolódó megatrend az egészség, ami az egészség megőrzésére tett törekvéseket tartalmazza eredetileg, ma azonban kiegészül a teljesítménynövelés igényével – szellemi és testi értelemben is –, valamint egyre elfogadottabban beleértendő már a lelkiállapot, valamint a test saját igény szerinti módosítása is. A jövőben pedig egyre inkább célnak mutatkozik az öregedés megakadályozása, sőt előtérbe kerül a halál idejének kitolása.