Tegyük fel, hogy a fejezet eddigi bekezdésein átrágva magunkat arra támad kedvünk, hogy az etnicitással összefüggő egészségtényezőket vizsgáljunk! Hogyan is fognánk hozzá a feladat megoldásához? Keresnünk kell például olyan embereket, akiket vizsgálni szeretnénk, vagyis olyanokat, akik egy adott etnikai csoporthoz tartoznak. Miként találjuk meg őket? Egyszerűen elég, ha megszólítunk valakit az utcán, akiről úgy véljük, hogy az általunk kiszemelt csoportba tartozik? Milyen adottságokat vennénk figyelembe? Anyanyelvet, bőrszínt, vallást, öltözéket, születési helyet, származási országot, a szülei, nagyszülei származását? Lakóhelyet, foglalkozást? Megkérdeznénk a szomszédait? Megkérdeznénk őt magát? Elég-e vajon egy egzakt vizsgálathoz, ha csak azok szerint a sémák szerint dolgozunk, amelyek a mi fejünkben léteznek az adott csoportról? Vajon minden megkérdezni kívánt alanyunk egyetértene azzal, hogy őt abba a csoportba soroltuk? Hiszen az etnicitásról azt mondtuk, hogy társadalmi konstrukció eredménye, a közös származás szubjektív hitén alapszik, az egyén identitásának, önmeghatározásának része, tehát, ha az illető nem fogadja el identitása részeként a csoporttagságot (nem vallja magát egy adott etnikai csoport tagjának), akkor nem tekinthetjük odatartozónak. Az utóbbi, azaz az önbevallásos módszer alkalmazása is felvet kérdéseket. Ha valaki attól tart, hogy bevallott etnikai vagy más kisebbségi csoporthoz tartozása hátrányos helyzetbe hozhatja őt, esetleg bántódása eshet ezért, nem fog válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Az etnicitás intim és félelmekkel körülvett kérdés, különösen itt, a kelet-európai régióban, ahol a 20. században végbement kitelepítések, etnikai tisztogatások tapasztalata, de az erős etnikai alapú előítéletek és az idegenellenes attitűd is elegendő félelmet táplál még ahhoz, hogy a kisebbségi törvény szerint őshonosnak nevezett etnikai és nemzeti kisebbségek tagjai, vagy az ide bevándorlók, menekülők ne vállalják nyíltan vallásukat, etnikai csoporttagságukat. Emellett az etnicitás változékony, szituációhoz kötődő mivoltát épp úgy figyelembe kell venni, mint azt, hogy különösen az asszimilálódó kisebbségek esetében többes kötődések alakulhatnak ki (a csoport tagjai egyszerre kötődnek a többségi és a kisebbségi etnikumhoz). Épp ezért az etnikai hovatartozással összefüggő kutatások esetében mindig pontosan rögzítendők azok a módszertani eljárások, amelyek szerint kiválasztották a kutatás megkérdezettjeit. Mindig a kutatás kontextusától (tartalmától, céljától, feltevéseitől) függ ugyanis, hogy az etnicitás milyen koncepcióját használjuk a kutatás alanyainak kijelölése során. (Aspinall 2001; Bradby 2003; Ladányi 2002)