A deviáns magatartásformák társadalmi-kulturális háttere a deviancia körének meghatározásán túl azt is megszabja, hogy a különösen súlyos problémaként kezelt normasértő viselkedések milyen gyakorisággal jelentkeznek az adott társadalmi miliőben és korban. Deviáns viselkedéseket teljes mértékben nélkülöző társadalom tehát nem létezik, de az releváns problémája minden konkrét társadalmi formációnak, hogy a szociális életben a normasértő megnyilvánulások egy viszonylag tolerálható, mert kezelhető szinten vannak jelen, vagy pedig áthatják az egész társadalom életét, s ezzel mintegy megszabják az egész társadalmi közösség életvitelét, ha másképp nem, hát azzal, hogy a nem deviáns csoportoknak folyamatosan számolniuk kell a deviancia jelenlétével és hatásaival saját életükben is. A magyar társadalomban ma kétségkívül ez utóbbi szituáció áll fenn. A társadalom tagjai akkor és úgy valósíthatják meg mindennapi életüket, ha állandóan számolnak azzal, hogy a normaszegő magatartásformák több-kevesebb rendszerességgel jelen vannak környezetükben vagy akár saját életükben. „A társadalmi cselekvés (beleértve valaminek az elmulasztását vagy eltűrését is) igazodhat mások múltbeli, jelenlegi vagy a jövőben várható viselkedéséhez (korábbi támadások megbosszulása, jelenlegi támadások elhárítása, védelmi rendszabályok a jövőben várható támadások esetére). A »mások« lehetnek egyes emberek és ismert személyek, de lehetnek meghatározatlanul sokan és teljesen ismeretlenek is” – írta Max Weber a társadalmi cselekvés meghatározásakor. (Weber 1987) A magyar társadalomban annak a szükséglete, hogy mások cselekedeteivel számoljunk, egyre jelentősebb mértékben jelentkezik a devianciák vonatkozásában.