A legtöbb társadalomban tehát nem csak egyféle kulturális hagyomány működik, és az együtt élő különböző kulturális csoportok nem létezhetnek egymástól elválasztva, folytonos interakcióban állnak a társadalmi élet valamennyi színterén. Ezek a kapcsolatok alapvetően meghatározzák, hogy az egyes csoportok hogyan definiálják önmagukat (vagyis milyen az identitásuk), hatnak a társadalom szerkezetére és alakítják a társadalmi intézmények működését. A különféle kulturális identitással rendelkező csoportok egymáshoz fűződő viszonya alakítja ki azt is, hogy hogyan definiálják többség és kisebbség fogalmait az adott társadalomban. Többség és kisebbség elválasztása során nem vagy nem csak a „létszámbeli” különbségek döntenek. A két csoport viszonya mindig egyfajta egyenlőtlenségen alapszik, ami a hatalomhoz való hozzáférés egyenlőtlenségéből táplálkozik. Ha például etnikai értelemben vett többségről/kisebbségről beszélünk, arra utalunk, hogy az adott társadalmat alkotó, különböző etnikai identitású csoportok között hatalmi aszimmetriák (egyenlőtlenségek) fordulhatnak elő. Másképpen fogalmazva, a többség – ami többnyire a nemzetállam által képviselt nemzetiség – valamilyen szempontból nagyobb hatalommal rendelkezik, mint a kisebbség. Ez a helyzet gyakran – bár nem szükségszerűen – egyet jelent azzal, hogy az uralkodó, irányító pozíciót a többség gyakorolja. Ennek megfelelően a kisebbségi fogalom tartalma az adott társadalom felépítésétől és működésétől függ. (Eriksen 2006: 352–353) Láthatjuk, hogy kisebbség és többség viszonya tulajdonképpen kétféle másság relációját jelenti. A fentiekből adódik, hogy a kisebbségi kategória alkalmazása a többség privilégiuma, vagyis a többség definiálja a kisebbséget. (Bindorffer 2001) Ez azonban nem mindig esik egybe azzal az önmeghatározással, amit a kisebbséginek nyilvánított csoport magára érvényesnek tekint (a fentebb említett albániai aromunok esetében például olyan közösséghez tartozónak tekinti őket a többségi társadalom, amelyet ők nem fogadnak el identitásukként). Fontos megjegyezni, hogy a kisebbség kategóriája sohasem áll önmagában. Vagyis mindig valamilyen értelemben vett– etnikai, vallási, szexuális, nyelvi stb. – kisebbségről beszélünk.