A talajerózióban szerepet játszó tényezőket az azt kiváltó és a folyamatot befolyásoló tényezőkre bontják. Ez a felosztás formailag könnyebben kezelhetővé teszi ezt az összetett folyamatot, de az nem állítható teljes bizonyossággal, hogy így helyesen le is írható a rendszer. A gyenge pont az, hogy ezek a paraméterek valóban mérhetően szerepelnek a folyamatban, de a hatásuk nagyon összetetten jelentkezik. Ezt a következő pontban, az erózió mértékének számításakor látni fogjuk. A kiváltó tényezők közül a domborzati viszonyok és a csapadék tűnik általában a legfontosabb tényezőnek. Ezen paraméterek és a víz által keltett talajerózió kapcsolatának terepi mérését ugyan már több évtizede folytatják, és az utóbbi időkben modellezik is, de a bonyolult kölcsönhatások miatt a hiteles adatok elérése nem könnyű feladat. A durva megközelítésben a lejtő szöge és hossza biztosítja a legtöbb energiát a víz lejtőn történő mozgásának, amely az erózió egyik mozgatórugója. Egy másik, ebbe a csoportba sorolható kiváltó tényező a csapadék, amelynek fontos a mennyisége és az intenzitása is. Az esőcseppek ugyanis szétbontják a feltalaj szerkezetét, és az így keletkező finom szemcséjű anyag a lejtőn a vízzel együtt tud távozni, ami az eróziós folyamatot jelenti. A talajeróziót befolyásoló tényezők közül fontos a növényzet, valamint a talaj szerkezete és nedvességtartalma. A vegetáció szerepe nemcsak azért lényeges, mert csökkentheti a lefolyást és így az erózió nagyságát, de a talaj szerkezetét is stabilizálni tudja. Így amikor monitorozzuk a talajeróziót, kérdés, hogy a monitoring a hatótényezőre vagy a folyamatra magára irányul. Ebben a kérdésben is követjük azt a logikai menetet, mint amit a többi veszély tárgyalásánál is alkalmazunk (1.8. ábra), azaz hogy a talajerózió és hatásainak csökkentése szempontjából a beavatkozások a hatótényezők szintjén tűnnek relevánsnak.