A kőzetlemezek eltérő összetételük miatt különböző mértékben merülnek az asztenoszférába. A nagyobb sűrűségű óceáni lemezek mélyebben helyezkednek el, és konvergáló mozgásukkor a szárazföldi óceáni lemezek alá tudnak tolódni (szubdukciós zóna). Az óceáni kéreg a tengervízzel való kölcsönhatás következtében átalakul, a lemezalábukás során az egyre nagyobb hőmérsékleten és nyomáson az OH-tartalmú ásványok átalakulnak, és vizes oldatok távoznak a kőzetlemezből. A szubdukálódó lemez feletti néhány kilométer vastag földköpenyréteg lefelé vonszolódik. Ebben a rétegben halmozódnak fel a kőzetlemezből kiáramló oldatok, de innen kiszabadulni csak 100 km mélység körül tudnak. A feláramló vizes oldatok csökkentik a peridotit (köpenykőzet) olvadáspontját. Először kis sűrűségű, vízgazdag olvadék keletkezik, amely a kőzetek pórusai mentén gyorsan emelkedik. Nagyobb hőmérsékleten a vizes olvadék kölcsönhatásba lép a földköpeny peridotit kőzetével, és egyre nagyobb részt olvaszt meg. A keletkező bazaltos magma megakad a vastag földkéreg alatt. A bazaltos magma hőhatása olvadást indít el a földkéreg alsó részén, ahonnan időszakos magmacsomagok emelkednek a földkéreg sekélyebb részébe, így kiterjedt magmatározók alakulnak ki. A szilíciumgazdag magmát tartalmazó magmakamrából és esetenként a mélybeli bazaltos olvadéktestből felemelkedő kőzetolvadékok vulkáni kitöréseket eredményeznek (2.1. ábra). Térbelileg ezek az alábukó lemezeknél figyelhetők meg, például ott, ahol a Nazca-lemez a Dél-amerikai-lemez alá bukik, 62 vulkán jött létre (2.2. ábra).