A villámárvizek veszélyét mutató térképet részben állapotmeghatározási, részben tervezési és védelmi-előrejelzési célból készítik. Ezek a céloknak megfelelően különböző paraméterek használatával készíthetők el. Az egyik gyakran használt módszer a villámárvíz potenciáljának kiszámítása, amelyet az NWC (Nemzeti Éghajlati Szolgálat) és a NOAA készített (FFPI, 2006). Ennél a módszernél négy paraméter (lejtőszög, vegetációsűrűség, területhasználat és talajtípus) értékeit a vizsgált területre fektetett négyzetháló értékeiként kezelik, és azokat a térképeket egyszerű GIS-technikával egymással átlapolják. A legfontosabb paraméter a lejtőszög, amit súlyozással vesznek figyelembe, de az alábbi példában az egyszerűsítés kedvéért mint egyenlő súlyú paramétert mutatjuk be. Az értékeket négy csoportba sorolják, és így kapja a négyzet az adott értéket. A második figyelembe vett paraméter az erdősűrűség, a harmadik a területhasználat, amely a gyakorlatban a felszínborítás típusát (vízvisszatartó vagy -megkötő jellegét) jelenti. A negyedik paraméter a talajtípust osztályozza, annak a mechanikai összetétele alapján a talaj infiltrációs kapacitására utalva (6.9. ábra). A villámárvíz potenciális veszély indexét, korai figyelmeztető rendszerként (2-3 nappal korábban) is próbálják használni több államban (NWC). A gond ezzel az, hogy a csapadék előrejelzése nagyon bizonytalan, az újabb elemzések radartechnikával a felhők telítettségéből csak kb. fél órával az esemény előtt tudnak hitelesnek elfogadható becslést adni.