Danka István

Wittgenstein 2.0

A társas episztemológiai fordulat és a hálózott tudás


Néhány döntő szöveghely

Wittgenstein késői gondolkodásának kialakulásában – mint ezt sokat hangsúlyozom még – döntő szerepe volt az 1929-es évnek, amikor is visszatér Cambridge-be (és a filozófiához). Már megérkezésekor, február első napjaiban a matematika szintetikusságának gondolata jelenik meg jegyzeteiben.1 Több elejtett megjegyzés után – melyek között az elemi logika egyik alaptétele, a kizárt harmadik szintetikussága is felmerül – novemberben direkte hivatkozik Kantra, pontosabban azon híres-hírhedt meglátására, miszerint a ‘7+5=12’ szintetikus a priori ítélet. Álláspontja azonban korántsem egyértelmű a kérdésben, ha olyan szóbeli közléseit is figyelembe vesszük, mint például az 1931–32-es ötödik cambridge-i előadásában – Desmond Lee feljegyzései alapján azonosítható – elhangzott mondata, miszerint „a racionalisták tévedtek, mikor azt mondták, hogy vannak a priori szintetikus ítéletek” (ötödik előadás, 1931/32 – lásd Lee szerk. 1982, 79). És ha azt gondolnánk, hogy az 1929 és 1931–32 között eltelt éveknek köszönhető a fordulat, ezt gyorsan eloszlatja, ha az 1931 májusára datálható, következő megjegyzést vesszük a végtelen periodicitású 1/3 osztás kapcsán: „a periodicitás felfedezése valójában egy új jel vagy új kalkulus konstruálása. Vajon amit folyton mondok itt, nem ugyanaz, mint amit Kant az alatt ért, hogy az 5+7=12 nem analitikus, hanem szintetikus a priori kell legyen?” (MS 114, 11r)

Wittgenstein 2.0

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 660 3

Danka István Wittgenstein 2.0: A társas episztemológiai fordulat és a hálózott tudás c. műve Ludwig Wittgenstein munkásságának 1929-1937/38 közötti átmeneti vagy „középső” szakaszát vizsgálva azt állítja, hogy a hagyományosan nyelvfilozófusként aposztrofált Wittgenstein ebben az időszakban ismeret- és matematikafilozófiai problémákon töprengve jut el későbbi nyelvfilozófiai nézeteiig. A wittgensteini kézirati hagyaték elektronikus kiadására hagyatkozó, digitális filológiai módszereket alkalmazó szerző a könyv első felében részletesen tárgyalja azokat a problémákat, amelyek Wittgensteint a korai, (tágan értett) karteziánus keretek között való filozofálástól – a relativizmussal és konstruktivizmussal való átmeneti flört után – a nyelvi praxisok pragmatista, társas episztemológiai keretben való értelmezése felé hajtják. A könyv második részében a szerző a korábban tárgyalt wittgensteini nézeteket mai kontextusba ülteti át, részben egy cselekvéselméleti alapú, társas episztemológia kidolgozására törekedve, részben pedig e nézetek internetes ismeretszerzésre való alkalmazhatóságának problematikáját vizsgálva. E megközelítések Wittgenstein szerepét nem csupán a filozófia történetének keretei között pozícionálják át, de egyes filozófián kívüli, aktuális társadalmi problémák megfogalmazásában – és a megoldásukhoz vezető út megtalálásában – is hasznunkra válhatnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/danka-wittgenstein-20//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave