E kötet egy intézményi közgazdaságtani megközelítést nyújt a migráció elméletéhez, ezért fontos, hogy jelezzük: a migrációkutatásban már létezik egy intézményinek nevezett irányzat (institutional theory) is. Ennek fókusza és megközelítésmódja azonban eltér jelen kötetétől. Ez ugyanis Massey és mtsai. (1993) megfogalmazásában azt vizsgálja, hogy a különböző – többnyire privát vagy non-profit, de akár illegális – szerveződések hogyan épülnek rá a már meglévő áramlásokra, s intézményesülésük miként befolyásolja a további migráció mértékét. A vonatkozó irodalom e szerveződésekre intézményként utal, jelen kötetben azonban North (2010) 2.2. alfejezetben ismertetendő megkülönböztetését követve ezeket nem intézménynek, hanem szervezeteknek tekintjük. E szerveződéseket az irányzat a migráns hálózatok kiegészítő, az informális hálón túli, formalizálódott komponenseként tekinti, amelyek a migrációhoz szükséges társadalmi tőke hordozóiként jelennek meg. Spaan & van Naerssen (2017) a migráció induktorainak, segítőinek és kontrollálóinak nevezi őket. Ennek megfelelően az irányzat jobbára a szerveződések által betöltött specifikus szerepek elemzésére helyezi a hangsúlyt (Goss & Lindquist, 1995; Massey és mtsai., 1998). Mindazonáltal tagadhatatlan, hogy e szervezetek akár önmagukban, akár az általuk foganatosított – formális és informális – szabályok révén az általunk alkalmazott megközelítésben is fontos szerepet játszhatnak. Jelen elemzés fókuszát azonban az intézmények tekintetében szélesebbre vesszük, s a továbbiakban intézményi megközelítés alatt az általunk használt intézményi közgazdaságtani szemléletmódot értjük.