A keresés kapcsán fontos megjegyezni, hogy a migráció – amelyre egy külföldi munkavállalással járó cselekvésként gondolunk – közgazdasági értelemben nem jelent mást, mint hogy a piac határokon átívelve allokálja a munkaerőt. Maga a munkavállalás – vagy ha úgy tetszik, a munkaszerződés megkötésének – aktusa is egy piaci tranzakció. Emellett a migráció révén elinduló új életszakasz elengedhetetlen feltétele egy új lakhely megtalálása, kiválasztása és az ott történő letelepedés is. Ez történhet saját ingatlan vásárlásával, bérléssel, sőt akár valamilyen sajátos konstrukcióban is (például vendégmunkásszállón), de mindenképpen egy – jelentős részben a piaci ármechanizmus segítségével történő – tranzakció lebonyolítását igényli. A jóléti közgazdaságtan első tétele alapján tudjuk, hogy – amennyiben a piac tökéletesen működik, akkor – a piaci allokáció Pareto-hatékony (Stiglitz, 1991). Ugyanakkor Coase (1937) nyomán az is alapvetésnek számít, hogy a piaci ármechanizmus használata költséges. Ezeket, a tranzakciók lebonyolításához kapcsolódó – a termelési költségek fedezését célzó, a partnernek fizetett áron felül jelentkező – járulékos költségeket tranzakciós költségnek nevezzük, amelyek Williamson (1985) hasonlatával élve egyfajta súrlódást visznek a rendszerbe. Arrow (1969) egyszerűen a gazdaság működtetésének költségeiként definiálja őket. Ezt Furubotn & Richter (2005) azzal egészíti ki, hogy a társadalmi rendszer működtetésének költségeit is közéjük sorolja.1