A migrációs adatokkal kapcsolatos legelső dilemmát a definíció jelenti: már az sem egyértelmű, kit tekinthetünk migránsnak. A statisztikai adatbázisok e tekintetben általában kétféle megközelítést alkalmaznak: azokat definiálják migránsként, akik a születési helyük vagy az állampolgárságuk szerinti országtól eltérő helyen élnek. Azonban mindkét alternatíva esetén merülnek fel kérdések és kétértelműségek. Gondolhatunk ennek kapcsán a többes állampolgársággal rendelkezőkre, a másod- vagy harmadgenerációs bevándorlókra, akik megtartották korábbi állampolgárságukat, de akár az a dilemma is megfogalmazódhat, hogy feltétlen migránsként kell-e számontartanunk egy olyan személyt, aki állampolgárságot is felvéve hosszú évtizedeket egy másik országban élt le, s ahhoz, amelyikben született, semmi sem köti már. A válasz erre a kérdésre egyértelmű igen és egyértelmű nem is lehet, azt elsősorban a vizsgálat célja dönti el. E meghatározások emellett egy újabb konceptualizációs dilemmához vezet: mit értünk egy adott országban való „élés” vagy életvitelszerű tartózkodás alatt. Erre a kérdésre a választ gyakran a bejelentett lakcímmel való rendelkezés jelenti, azonban ezzel a nemzetközi vándorlásokban részt vevőknek jelentős köre esik ki a szűrőből. Ennek alternatívája (vagy kiegészítője) lehet, ha egy bizonyos, az országban töltött idő után tekintenek valakit migránsnak. A statisztikai nyilvántartásokban gyakori, hogy ezt az időtávot egy évben határozzák meg, azonban ez sem kizárólagos: jó példa erre, hogy míg az Eurostat egy év eltöltött idő után tekint bevándorlónak valakit, addig ez a korlát a német bevándorlási statisztikában mindössze három hónap. Jóllehet, mindkét konstrukció indokolható valamilyen szempontok szerint, a meghatározás valójában esetleges, s csak döntés kérdése. Ez azonban a különböző forrásból érkező adatok nemzetközi összehasonlíthatóságát nehezíti.