Az előzőek során bemutattuk, hogy a társaságirányítás tartalma folyamatosan változik. Az értelmezési keretek felülvizsgálatát eddig dominánsan a felelős társaságirányítás igénye generálta, azonban érdemes megvizsgálnunk, hogy milyen új irányok mentén léphetünk tovább innen a társaságirányítás modern megközelítésére. Ebben meghatározó szempontunk az a változás, amely a külső környezetben időről időre végbemegy, és amelyhez a társaságoknak is igazodniuk kell. Szintén meghatározó szempont, hogy a társaságok hogyan tudják egy adott társadalmi környezetben a lehető legszélesebb társadalmi érdekeket szolgálni. Ehhez érdemes röviden tanulmányozni az útfüggőség jelenségét. Az útfüggőség („path dependency”) elmélete szerint a múlt meghatározza a jövőt, a múltbeli döntések hatással vannak a jelenbeli döntésekre (Wilsford, 1994). Az útfüggőség-koncepció jelen esetben elsősorban nem a társaságok útfüggőségére1 vonatkozik, sokkal inkább a társaságirányításról történő gondolkodásra, amely során a hagyományos elméletek dominanciája korlátozhatja új koncepciók felbukkanását és/vagy kifejlődését. Az útfüggőség elmélete azonban nem egyenlő a történelmi determinizmussal, mivel teret hagy az eddigi út elhagyására, azaz itt inkább „történelmi kontingenciáról” beszélhetünk (Wilsford, 1994, 275). Esetünkben ez azt jelenti, hogy érdemes visszatekinteni, mely megközelítések határozzák meg mai gondolkodásunkat a társaságirányításról, illetve elemezni is szükséges a múltbeli modelleket, mert a minták egyszerű követése új környezetben szuboptimális megoldásokhoz is vezethet (Wilsford, 1994). Ezzel foglalkozik a következő fejezet.