A társadalmilag felelős vállalati működés biztosítása a társaságirányítás egyik kiemelt célja, amelyhez formális feladatok is kapcsolódnak (például a fenntarthatósági jelentések elfogadása, új akciók kezdeményezése). Egy-egy vállalat társadalmi felelősségvállalását (Corporate Social Responsibility, CSR) – és minden ezzel kapcsolatos szervezeti változást – belső és külső tényezők egyaránt meghatároznak. A belső tényezőket tekintve a CSR-tevékenységek tervezésekor a vállalatnak saját erőforráskorlátait és hatékonyságát is figyelembe kell vennie, következésképp a vállalatok között jelentős különbségek vannak abban a tekintetben, hogy milyen mértékű erőforrást tudnak CSR-ra fordítani. Eltérő a vállalatok belső késztetése is – például a szervezeti kultúra, az alapértékek, továbbá a felelős társaságirányítási gyakorlat alapján –, hogy mennyi erőforrást szeretnének a társadalmilag felelős működés javítására szánni. A külső tényezők között fontosak a fogyasztói, piaci elvárások, de társaságirányítási szinten az állami szervek is, hiszen a kormányzat által hozott rendeletek és szabályozások jelentősen befolyásolják a vállalatok társadalmi felelősségvállalását. Ezek külső legitimációs nyomásként nehezednek a társaságirányításra. Amennyiben a vállalat nem felel meg a CSR-követelményeknek, közvetlen büntetést kaphat (például egy környezetvédelmi hatóságtól), de ez közvetetten is káros lehet számára (például a befektetők szemében csökken a vállalat értéke, a fogyasztók szemében csökken a termékek márkaértéke). A vállalatok közötti különbségek ahhoz vezettek, hogy egyes vállalatok csak a minimumra törekszenek, társadalmilag felelős tevékenységeik csak szimbolikusak, látszólagosak; míg más vállalatok lényegesen átalakítják tevékenységüket, és a CSR-szemléletet stratégiájuk integráns részévé teszik. Fontos figyelembe venni, hogy a látszólagos versus valódi felelősségvállalást az is meghatározza, hogy a különböző állami szervek, például a központi kormányzat és az önkormányzatok intézményi elvárásai mennyiben illeszkednek, ugyanis míg előbbi számára kritikus cél lehet a felelősségvállalás ösztönzése, addig az önkormányzatok inkább a lokális GDP növelésében lehetnek érdekeltek, kevesebb figyelemmel arra, hogy ez hogyan jön létre. Egy ilyen konfliktusos intézményi környezet a kompromisszumos, inkább csak látszólagos CSR-megoldások felé tereli a vállalatokat. (Luo et al., 2017)