Mészáros Ernő (szerk.)

Légkör-bioszféra kölcsönhatások


Szén-dioxid a légkörben és a bioszférában

A légkör széntartalmának 99,4%-a szén-dioxid formájában van jelen a levegőben. Teljes mennyisége jelenleg széntartalomban kifejezve, mintegy 870 Gt. Az emberi tevékenység hatására az ipari forradalom kezdete, a 18. század közepe óta mintegy 280 Gt-val nőtt, ami a globális átlagkoncentrációt ~280 ppm-ről máig (2019) 410 ppm-re (WMO, 2020) emelte (2.2. ábra). Egy-egy szén-dioxid-molekula jelenleg átlagosan körülbelül 4 évet tölt a levegőben, ez a tartózkodási idő azonban a koncentráció növekedésével együtt lassan nő. Ez az időtartam elegendő ahhoz, hogy a bárhol kibocsátott szén-dioxid csaknem tökéletesen elkeveredjen a légkörben, csekély (3-4 ppm) különbséggel a források zömét hordozó északi és az antropogén forrásokkal lényegesen kevésbé terhelt déli félgömb között. Szigorú értelemben légköri tartózkodási időt csak akkor számolhatnánk, ha a légkörbe belépő és onnan kilépő anyagmennyiség azonos, azaz a légköri koncentráció állandó lenne. A szén-dioxid esetében jelenleg nem ez a helyzet: a légkörbe belépő anyagmennyiség nagyobb, mint a kilépő. Felmerül a kérdés, hogy az emberi tevékenység révén a légkörbe került szén-dioxid mennyi idő alatt ürül ki. Erre az egyes molekulák átlagos légköri tartózkodási ideje nem ad választ, hiszen az a molekulák lecserélődésének és nem végleges távozásának az ideje. A szén-dioxid légköri viszonyok között rendkívül inert anyag, lényegében csak a mélységi kőzetek szilikátos anyagának igen lassú, földtörténeti időskálán zajló kémiai mállása, karbonátosodása vonja ki. Mesterséges beavatkozás nélkül az ember által a légkörbe juttatott szén-dioxid nem elhanyagolható része még több tízezer év múlva is a levegőben lesz (Archer és Brovkin, 2008).

Légkör-bioszféra kölcsönhatások

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 646 7

A Föld különböző tartományai (kőzetöv, vízburok, légkör és bioszféra) szoros kölcsönhatásban vannak egymással, közöttük állandó anyagcsere zajlik. Az elemeket/vegyületeket hatalmas anyagforgalom, a biogeokémiai körforgalom mozgatja. Az anyagcsere különösen gyors és jelentős a légkör és a bioszféra között, ami egyrészt biztosítja a légkör összetételének viszonylagos állandóságát, másrészt tápanyagot nyújt az élővilág számára. A biogeokémiai körforgalmat a Nap energiája tartja fenn, látja el energiával. A növények a napenergia segítségével alakítják át a levegő szén-dioxidját és a vizet szerves anyagokká, miközben a légzéshez, a légköri ózonképződéshez és a kémiai folyamatok szabályozásához elengedhetetlen oxigént bocsátanak ki. Jelen kötet célja a biogeokémiai körforgalom légkör és bioszféra közötti ágának részletes bemutatása. Ennek keretében a szerzők tárgyalják a szén, az oxigén, a nitrogén, a kén és a szerves anyagok ciklusának részleteit. Külön fejezetben foglalkoznak a legfontosabb földi anyaggal, a vízzel, valamint a víz körforgalmát elősegítő légköri aeroszol részecskék tulajdonságaival és hatásaival. Végül megvizsgálják a levegő bioszferikus szabályozásának kérdését. A biogeokémiai kutatások, és ezen belül a légkör-bioszféra kölcsönhatások tanulmányozása lényegében néhány évtizede indult. Ebben szerepet játszott annak igénye is, hogy az emberi tevékenységnek az anyagáramlásban keltett zavarait és a zavarok okait (éghajlatváltozások, ózonlyuk, talajok elsavanyodása stb.) feltárják. E kötet szerzői fiatal kutatóként együtt kezdték meg ilyen jellegű vizsgálataikat. Életpályájuk szorosan összefonódott a biogeokémia fejlődésével, amelyről a könyv forgatásával ismerkedhet meg az olvasó.

Hivatkozás: https://mersz.hu/meszaros-legkor-bioszfera-kolcsonhatasok//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave