A Tomka Ferencet ünneplő kötetbe „tudományos műfajú dolgozatokat” kérő levelét így kezdte Máté-Tóth András: „Tomka Ferenc Intézmény és karizma az egyházban című könyvének retraktációját négy lépésben elvégeztük.” Én erre másképpen emlékszem, ugyanis a retractatio, retraktáció leggyakoribb szómagyarázatai között a ’visszavonás, visszavétel, visszatáncolás’ szerepel leggyakrabban. Tomka Ferenc karizmatikus ihletettségű, ugyanakkor szociológiai hitelességű gondolatmenetét, ha jól emlékszem, mindenki továbbvihetőnek, továbbépíthetőnek gondolta. Tomka számomra rendkívül inspiratív téziseire, feltevéseire és kérdéseire kétféle választ adtam: előbb egy egyházszociológiai utópia, most pedig egy egyházszociológiai reflexió formájában. A Ferencpápista egyházreform Csereháton című könyvecskémet1 mint hozzászólást elküldtem a konferenciasorozat minden szervezőjének és előadójának, és szeretném remélni, hogy érdemi diskurzust indukál. (Érdemben mindössze ketten reflektáltak, ketten felmentést kértek írásom elolvasása alól, egyvalaki pedig bevallotta, beletörött a bicskája; a többiek eddig válaszra sem méltattak. Írásom recepcióját – vagy talán inkább retraktációját? – a témához szorosan kapcsolódó egyházszociológiai adaléknak tartom, de ez egy másik történet.) Egyházszociológiai utópiám mint prófécia a mostani tudományos műfajú egyházszociológiai dolgozat felett lebeg mint szociografikus beágyazottságú, „földreszállott utópia”, viszont ennél lejjebb pozicionálható. Még akkor is, ha ez az írás is bőven támaszkodik empirikus kutatásokra.