A Bokor (vagyis a Bulányi György által animált katolikus mozgalom) egyik prominense, Merza József így ír arról, hogyan élték meg a negyvenes éveket a hozzá hasonló katolikus fiatalok: „Nekem a sors Godin abbé híres könyvét szánta: »Missziós terület Franciaország?«, kérdezte a könyv címe. […] Új világ nyílt meg általa, feltárult előttem az Egyház legkedvesebb lányának vallási nyomora. […] Tényszerű, hatásos, felrázó. Ugyanakkor szenzációs dolognak tűnt, hogy ebben a világban élhetnek lelkes fiatalok, akik az evangéliumi üzenet hatására találkoznak, barátok lesznek, és munkához látnak. […] Igen, igen, ez a mi világunk, mondtam első éves egyetemista fejemmel, magam mögött tudva két miskolci kisközösségi évet. […] Ott éltem a debreceni közösségek utolsó virágzó évében. Egészen természetes volt, hogy a hitben megállni, tanúságot tenni, az ateista nyomást bírni, egzisztenciánkat kockára tenni, eközben fiatalnak lenni, dolgozni és nevetni akarni csak emberméretű baráti társaságban lehet. […] Elveszett volna a hit is, ha nincs akármilyen kis megtartó közösség, egy barát, aki biztat, hogy megálljak. Ha nem olvassuk ronggyá Suchard bíboros szamizdatban terjesztett füzetét az egyházról az úgynevezett modernkor küszöbén. […] Azt tudtam, hogy hazámban életveszélybe kerültek a vallási közösségek, azt is tudtam, hogy a már korábban megkezdett kiscsoportos munkától remélhetjük a nehéz idők túlélését, de azt nem tudtam, hogy amit akkor és ott csinálunk, az egyház – kicsiben. […] A század közepének Magyarországán szétnézve azokat a bátor papokat látom, akiknek volt hitük és mondanivalójuk ahhoz, hogy a legalitás és illegalitás formáit választva vagy váltogatva maguk köré gyűjtsenek egy, két, esetleg több tucatnyi fiatal lányt és fiút, merészebb családokat, idősebbeket. Volt kongreganisták, cserkészek, KALOT-osok, egyházi iskolába járt diákok keveredtek olyanokkal, akik már nem lehettek vallásos szervezetek tagjai, még hittant sem tanultak rendesen. Megformálódtak a baráti körök, a huszadik század házankénti gyülekezetei, a lakásokban vagy kiránduló csapatokban találkozó, a városban és az erdőben egyaránt Istenről beszélni akarók csoportjai. Vezetőik vállalták a letartóztatást, bebörtönzést, a tagok kockáztatták e világi boldogulásukat.”1