A hagyományos védikus kultúrában fontos szerepe van a házasulandó felek értékrendbeli összeillésének. A tradicionális kultúrában a családok ismerték egymást, ezenkívül az asztrológiára is támaszkodhattak. Ebből itt és most csak az utóbbira lehet számítani. A párválasztás a lelkivezető és az idősebb hívők kontrolljával és segítségével történik, akik a házaspárnak jelöltek asztrológiája alapján tesznek javaslatot. A házasság ellenjavallat esetén is lehetséges, de az ilyen kapcsolat az esetek nagy részében nem válik be. Az a fontos, hogy a párok tudják, hogy a tizenkét kompatibilitási szempont közül melyiknek mennyire felelnek meg. Hogy mitől lesz szent egy házasság, az a két személy hozzáállásától függ. A védikus kultúrában az idősebbek segítettek, most a lelki feljebbvalók. A házasságok többségére a hívők közötti párválasztás a jellemző, leggyakrabban kétféle módon. Az egyik módja, hogy egy hívő jelentkezik, hogy házasodni szeretne, és kéri, keressenek neki megfelelő társat, de a kommendált felet nem köteles elfogadni. A másik módja, hogy egy pár jelentkezik a tanítómesternél vagy a templomvezetőnél. A házasság előtti „társulás” (találkozás, együtt járás) eléggé szigorú szabályai a legutóbbi időben változásban vannak. A jegyespárok egyaránt köthetnek polgári vagy „szentségi” (védikus), vagy mindkét módon házasságot.1