A szilárdságtan célja a szerkezetek méretezése. Az eddig megismert esetekben úgy méreteztünk, hogy az igénybevételek ismeretében kifejeztük a maximális feszültség értékét a rúd geometriai adataival, majd ez alapján választottunk megfelelő méretet. A méretezés során feltételeztük, hogy az igénybevételek jellege (normál, nyíró, hajlító vagy csavaró igénybevétel) nem változik a terhelés nagyságának megváltoztatása során. Ez azzal van kapcsolatban, hogy az eddig vizsgált feladatokban stabil egyensúlyi helyzet közelében vizsgáltuk a szerkezetet. A stabilitás azt jelenti, hogy az egyensúlyi helyzetből való kis elmozdítás során úgy változik meg az erőrendszer, hogy az visszatéríti a szerkezetet az egyensúlyi helyzetébe. Például egy gödör alján lévő golyót kicsit kitérítve, majd elengedve, az visszagurul a gödör aljára.1 Hasonló volt a helyzet az eddig vizsgált rúdszerkezetek esetében is, ahol az anyag rugalmassága miatt lépett fel a kitérítést akadályozó erő. Ennek megfelelően, ha egy egyenes, húzott rudat oldalirányban – a súlypontvonalra merőlegesen – is ér terhelés, akkor a rúd meggörbül, de az oldalirányú erő megszüntetésekor újra felveszi egyenes alakját.