1941. április 11-én, a délszláv állam összeomlása után Magyarország megkezdte a magyarlakta területek elfoglalását. A honvédség birtokba vette a trianoni békeszerződéssel elvesztett Bácskát, a Baranyai háromszöget, a Muraközt és a Muravidéket. Ezen a területen mindössze egy felsőoktatási intézmény működött a jugoszláv időkben: a Belgrádi Egyetem Jogi Kara. Az intézményt vitéz Dr. Nagy Iván tanügyi előadó „vette át” a magyar Déli Hadsereg Parancsnokságának kötelékében. Mint írta: „Nyilvánvaló volt […] hogy a Délvidéket nem lehet a kultúra legmagasabb fokát jelentő felső oktatásügyi intézmény nélkül hagyni.”1 Szinte természetes módon esett a választás a Duna partján fekvő Újvidékre, ahol 1942. november 8-án nyílt meg a Keleti Kereskedelmi Főiskola. Szervezeti szabályzatát 1942. október 10-én hagyta jóvá Horthy Miklós kormányzó.2 A főiskola képzési profiljának leginkább Újvidék gazdasági, társadalmi, kulturális közege felelt meg a visszacsatolt délvidéki térségben. Az intézet célja olyan szakképzett magyar kereskedőnemzedék nevelése volt, amely „a Kelet felé irányuló magyar kereskedelmi kapcsolatok fenntartására és fejlesztésére alkalmas szakembereket” képez.3 A vallás- és közoktatásügyi miniszter felügyelete alatt álló főiskolán négy félév volt a tanulmányi idő. Rendes hallgatóként olyan férfiak és nők voltak felvehetők, akik érettségi bizonyítványt vagy a középiskolai érettségi bizonyítvánnyal egyenértékű, egyéb iskolai végbizonyítványt szereztek.