Berend T. Iván hatéves rektori működése után Csizmadia Ernő agrárközgazdászt, akadémikust nevezték ki a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem vezetőjének. Csizmadia elődeihez hasonlóan szintén a reformtábort erősítette. Ifjúkorában a később mártírrá váló miniszterelnök, Nagy Imre aspiránsa volt. Egyetemi munkája mellett (1968–1971-ig tudományos rektorhelyettes, 1977–1979-ben dékán) a pártapparátusban is dolgozott: 1957 és 1963 között az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának munkatársa, 1971–1975-ben a KB Gazdaságpolitikai Osztályának helyettes vezetőjeként az agráriumot felügyelte. Az észszerűen működő agrárpolitika iránt elkötelezett PB-tag, Fehér Lajos legszűkebb munkatársi gárdájához tartozott, nagy szerepe volt a kollektivizálás sikeres végrehajtásában.1 Csizmadia Ernő olyan időszakban vette át az egyetem vezetését, amikor a konzervatív félfordulat ugyan véget ért – sőt 1979-től ismét a reformorientáció kezdte jellemezni a kádári vezetést –, de a restrikciós intézkedések miatt romlani kezdett az általános közhangulat. A hallgatók is egyre elégedetlenebbek lettek, az egyetemi oktatást szürkének, sok tekintetben unalmasnak tartották.2 A KISZ-ből egyre inkább kiábrándultak, a sok tekintetben színvonaltalan ideológiai oktatás miatt sokuk már nem hitt a marxizmus-leninizmus magasabbrendűségében, sőt a hallgatók egy részében már ellenzéki gondolatok is gyökeret vertek.3