Két olyan fogalom ez, amelyek elhatárolása a köznapi szóhasználat felől közelítve valójában nem lehetséges. A köznyelv szinonimaként használja a két fogalmat, pontosabban a hatály helyett használja az érvényességet. Ebben a megközelítésben az „érvényes jogi norma” általában azt jelenti, hogy életben van, tehát alkalmazható, holott ez valójában a hatályt jelenti. Jogi normát csak akkor lehet alkalmazni, ha érvényessége és hatálya egyidejűleg fennáll. Az érvényesség a jogi normák kötelező erejét jelenti és alkalmazásuk előfeltétele is. Az érvényesség meghatározott formai, tartalmi és kényszerítő elemek együttesének az eredménye. Nem azonos az érvényesüléssel, ami azt jelenti, hogy a jogi norma ténylegesen és rendeltetésének megfelelően betölti a társadalmi funkcióját, és az életviszonyokat ennek alapján szabályozza. Az érvényesség tehát azt jelenti, hogy 1) a jogi norma a törvényben meghatározott valamennyi kellékével hiánytalanul rendelkezik, 2) szabályszerűen alkották meg (megfelelő jogalkotási jogkörrel felruházott személy, megfelelő eljárás során) és 3) a kihirdetése is megtörtént. Olyan konjunktív (egyidejűleg kötelezően fennálló) feltétel-együttesről van tehát szó, amelyből a kötelező erő származik. Ha bármelyik feltétel-elem hiányzik, az a jogi norma érvénytelenségét eredményezi. Jogi norma érvénytelenségét hazánkban az Alkotmánybíróság jogosult a rá vonatkozó szabályozási körében megállapítani. A jogforrásokat a fejlett kommunikáció előtti időben kidoboltatták, ilyen módon hirdetve ki az érintettek között. A kihirdetés aktusának célja tehát az, hogy a jogi norma széles körben nyilvánosságra kerüljön, aminek meg az a következménye, hogy a kihirdetést követően nem lehet annak nem ismeretére eredményesen hivatkozni. A nagy lakosságszámú államokban életszerűtlen, hogy a polgárokat időnként összehívják, vagy névre szóló levélben értesítsék a megjelenő, megváltozó, vagy megszűnő jogi normákról, így a kihirdetés próbálja helyettesíteni a személyre szabott tájékoztatást. A kihirdetésnek kötelezően írásban kell megtörténnie. A törvényeket és a rendeleteket a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben kell kihirdetni és átfogó módosításuk esetén egységes szerkezetben is közzé kell tenni. Önkormányzati rendeletet az önkormányzat hivatalos lapjában, illetőleg a helyben szokásos módon kell kihirdetni. Helyben szokásos mód lehet többek között a polgármesteri hivatal hirdetőtáblája, de kisebb, ötezer főt nem meghaladó lakosságszámú településeken a fontosabb rendeleteket a hivatal dolgozói bedobálják a postaládákba is. A jogi normákat egyéb kommunikációs eszközök igénybevételével, a szélesebb közvélemény tájékoztatása céljából is közölni és magyarázni szokták. Ezen információk közreadása – például egy jogi norma szövegének megjelenése egy napilapban – azonban csak másodlagos jelentőségű, az érvényességnek nem feltétele és nem helyettesítheti a hivatalos közzétételt. Miután a sajtó munkatársai általában nem rendelkeznek jogi képesítéssel, így nagyon óvatosan kezelendő minden olyan sajtóhír, tájékoztatás, ami pl. jogi normai alkalmazásáról szól. Így keveredhet össze a büntetőjog a szabálysértési joggal (pl. vádlott pénzbüntetést, míg a szabálysértés elkövetője pénzbírságot kaphat), valamint pl. az adójogi jogi normák hiányos ismertetése (pl. a családi adókedvezmény a vállalkozók saját jövedelmeivel szemben nem érvényesíthető).