A fürdősök céhe, igaz, elkülönült a borbélyokétól, sebészekétől, bábákétól, orvosokétól, de azért a munkájukban a borbélyokkal, sebészekkel voltak átfedések. A középkorban a fürdősök is beretváltak, sebészekhez, orvosokhoz hasonlóan eret is vághattak, és ugyan szemben a borbélyokkal jobban helyhez (fürdőkhöz) voltak kötve, azonban ők is dolgozhattak urasági házakban (Domus balneatoria), műhelyekben (Officina balneatoria), munkájuk végzéséhez voltak hivatalaik, sőt megkülönböztettek kórházi – voltaképpen menedékházi – fürdőt Balnea hospitalia néven is. Budán is volt kórházfürdő, a később Királyfürdőnek nevezett fürdőben.1 Így Budán három-négy (igaz kis befogadóképességgel rendelkező) kórház is működhetett egy időben, hiszen a Katonai Kórházon (a Várban az ún. Császárrésben lehetett) és Városi Kórházon (a Vízivárosból a lazarétum helyére költözhetett a pestis múltával) kívül Pestiskórháza (lazarétum) is volt a Gellért-hegy lábánál.2 Jó háromszáz évvel az úgynevezett csipszadó előtt Budán a sörilleték3 volt a kórházak fő bevételi forrása (bár sokszor nem a nekik járó összegeket kapták meg), mely mellett sok gyermektelen végrendelkezőről tudjuk, hogy kisebb-nagyobb összegeket hagytak a Városi Kórházra.