Villányi Péter

Galgamácsai népmesék és mondák


Ragadványnevek

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a ragadványnevet magyarázó történetek esetében szó sincs semmiféle narratív ciklusról. Azonban – jobb híján – itt kívánok magyarázatot adni arra, miért kerültek bele efféle elbeszélések a gyűjteménybe. Észre kellett vennem, hogy némelyik mesélő az anekdoták vagy a mondák elmondása során hozakodik elő effajta történetecskékkel. Vagyis ha maguk az elbeszélők ide tartozónak érzik ezeket a narratívumokat, én se mehettem el szó nélkül mellettük. Elgondolásomban megerősített, hogy újabban mások is közöltek hasonló szövegeket. A bihari népmondák gazdag tárházában a névmagyarázó mondák fejezetének D) csoportja a gúny- és ragadványnevek (Faragó J.–Fábián I. közread. 20012, 69–71, 140–144. sz.). Bosnyák Sándor 1100 történeti mondája közt éppen a Galgamácsához közeli Bagról lelhető föl egy ragadványnevet magyarázó rövid szöveg (Bosnyák S. gyűjt. 2001a, FA 20, 327). Egy Udvarhely megyei történeti monda kitér az egyik szereplő ragadványnevének keletkezésére (Magyar Z. 2011d, 85–86, 60. sz.). Bosnyák Sándor a mohácsi hajósok meséi, anekdotái és mondái között egy ragadványnév születésének tréfás történetét meséli el (Bosnyák S. 1999, 254, 72. sz.), a volt Szilágy megyei Kraszna népi elbeszélései között pedig egy gúnynévről szóló történetet találunk (Mitruly M. 1999, 168, 239. sz.). A Szilágyság egy másik falujának, a tövisháti Szilágysámsonnak tréfás népi elbeszéléseit bemutató kötet első kiadásában is ráakadhatunk egy ragadványnevekről szóló helyi anekdotára (Magyar Z. 2009c, 168, 291. sz.), a teljes szilágysámsoni tréfás elbeszéléskincset közlő kötetbe pedig már számos ilyen jellegű szöveg tagozódott be (Magyar Z. 2019, 187, 229. sz., 234–235, 316. sz., 281–282, 409–410. sz., 305, 453. sz., 306, 455. sz., 305–306, 454. sz. = Magyar Z. 2009c, 168, 291. sz.). Az egykori Maros-Torda vármegyei Kibéd falujából egy sor, ma is élő család ragadványnevének eredetéről hat elbeszélés szól (Ráduly J. 2006b, 30–31; uő 2006c, 10, 41). A Kis-Küküllő menti község népköltészetének gyűjtője, Ráduly János egy másik kötetében egy tréfás elbeszélésben mutatja be, mennyire megdöbbent a nem helybeli tanító néni, amikor tapasztalta, hogy az egyes családokat nem a vezetéknevük, hanem az azokhoz fűződő „különböztető nevek” alapján tartják számon a faluban – még a gyerekek is (Ráduly J. 2008a, 20–21). Egy következő történet pedig arról a legényről szól, akit mókás kedvű fiatalok – nem a legény lakóhelyén – egy számára nem ismert férfi gúnynevének használatára vesznek rá, és így pórul jár (Ráduly J. 2006c, 17–18). Egy férfi kedvelt tevékenysége alapján kapta ragadványnevét, személyéhez a halála után is használt szóláshasonlat fűződőtt Kibéden (Ráduly J. 2006c, 23–24). A Fekete-Körös völgyi Gyantáról egy asszony két, eltérő ragadványnevének keletkezéséről kaptunk magyarázatot (Kun J. 1998, 102), egy másik ragadványnév használatával kapcsolatban pedig egy tréfás történetet ismerhettünk meg (Kun J. 1998, 105). A Dévára települt bukovinai székelyek tréfás történeteinek sorában szintúgy helyet kaptak a szerző (gyűjtő) szerint „ragadványnévre utaló” humoros történetek (Zsók B. 2001, 241). Egy szabolcsi, balsai tréfás elbeszélés a faluban sűrűn előforduló Polyák név ragadványványneveit veszi számba (Kiss Z. 2009, 16). A bácskai Moholról egy elbeszélés keretében elénk tárul egy helyi ragadványnév utólagos, mesterkélt magyarázata, népi etimológiája (Boja Patyi S. 2018, 97, 90. sz.). Bosnyák Sándor egyik tréfás baranyai bányász-elbeszélésében a vájár „mellékneve” (ragadványneve) kapcsán adódik váratlan feszült helyzet (Bosnyák S. 1962, 109, 16. sz.). Egy tiszaberceli anekdotában a tréfás kedvű helybeliek elhitetik a faluba érkező idegennel, hogy a név, amin az ismerősét keresi, az illető csúfneve. A mit sem sejtő idegennek a keresett személy tényleges, általa gyűlölt csúfnevét adják a szájába mint családnevet. A találkozáskor a meglelt személy igencsak megorrol az idegenre (Eperjesy F. é. n., 14–15). Egy újabban megjelent kötet már a címében hordozza, hogy ragadványnevekről (és főképp az azokhoz tapadó anekdotákról) szól: Rajtuk maradt (Szekeres Gy.–Fekete J. 2000). A mű 145 hajdúböszörményi helyi anekdotájából 104 az olyan szöveg, amelyben ragadványnéven megnevezett hajdúböszörményi ember szerepel. Számos történet szól egy-egy ragadványnév keletkezéséről, emellett jó néhány egyéb anekdotában játszik meghatározó szerepet maga a ragadványnév. A szerző, Szekeres Gyula célja kimondottan az volt, hogy a helyi ragadványnevekkel kapcsolatos történeteket kösse csokorba. A mátyusföldi Felsőszeli helyi anekdotái körében egy ragadványnevekhez kötődő tréfás történet mellett (Danajka L. 2001, 17) öt anekdota beszéli el az egyes helyi ragadványnevek születését (Danajka L. 2001, 19, 34–35, 39, 94–95, 165). Egy gyimesi csángó gúnynév keletkezésének történetét ismerhetjük meg egy közelmúltban napvilágot látott kötetből. Az elbeszélés közlése után ezt írja a szerző: „A fentiek szerint a humor egy másik forrása Gyimesben a rengeteg gúnynév” (Tankó Gy. 2003, 10). A mintegy 600 göcseji anekdotát közzétevő gyűjteményben a szerző – a szövegek gyűjtője – két tucat alkalommal röviden, egy-két mondatban beleszövi a közölt elbeszélés szövegébe a szereplő ragadványnevének eredetét, négy esetben pedig önálló narratívumként ismerteti a ragadványnév keletkezésének történetét (Molnár L. gyűjt. 20093, 51, 112. sz., 207, 580–581. sz., 212, 596. sz.). Ujváry Zoltánnál, a nagyszámú gömöri anekdota között olvashatók ragadványnevet magyarázó történetek (Ujváry Z. 1988, 54, 64, 237), valamint ragadványnevekhez fűződő történetek (Ujváry Z. 1988, 62–64, 77, 139). Nemrég a Marcal-völgyi Csögléről jelent meg két, ragadványnév születését elbeszélő helyi történet (Balázs G.–Hujber Sz. szerk. 2015, 52–53). Legutóbb (ismét) egy udvarhelyszéki család ragadványnevének kialakulását mondta el egy rövid közlés (Magyar Z. 2018a, 394, 26. sz.), egy másik szöveg ragadványnévből létrejött helységnév (határrésznév) keletkezésével foglalkozott (Magyar Z. 2018a, 437, 22. sz.), egy harmadik szöveg pedig a megtörtént eset alapján keletkezett ragadványnévre hozott példát (Magyar Z. 2018a, 455–456, 63. sz.).

Galgamácsai népmesék és mondák

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 683 2

Villányi Péter Galgamácsai népmesék és mondák című műve a folklorisztika nemzetközi történetében is párját ritkító módon egy falu alighanem teljes prózai folklórrepertoárját foglalja magában. 35 elbeszélő tolmácsolásában 3300 mese- és mondaszöveget ismerhetünk meg a Pest megyei Galgamácsáról. A szerző kiemelkedően igényes munkával létrehozott bevezető tanulmányban elemzi a község történetét a kétezres évek első évtizedéig, emellett elhelyezi a települést a magyarság néprajzi térképén. Ezt követi a népi próza műfajainak részletes bemutatása, az elbeszélők és az elbeszélő alkalmak aprólékos és gondos bemutatása, majd a helyi nyelvjárás alapos jellemzése. Mindezeken kívül Villányi Péter prózai ciklusokat is elkülönít a galgamácsai folklórkincsben. A magyar folklorisztikában novumnak számít, előzmények nélküli a kutató által körvonalazott 18 helyi narratív ciklus, mely majdnem kizárólagosan személyekhez kötődik, egy esetben pedig egy eseményhez fűződik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/galgamacsai-nepmesek-es-mondak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave