A bérelt fonóházak megszűntétől a helyi termelőszövetkezetek megszervezéséig az egy utcabeli lányok váltakozva jöttek össze egymásnál, és fontak, varrtak, játszottak. Ilyenkor egy-egy otthon levő öreg mesélt nekik. Ez az összejöveteli forma – amelyet a néprajzi szakirodalom sorba járó fonó (Lajos Á. 1974, 35) vagy sorra járó fonó (B. Kovács I. ÚMNGy XXV, 36–37) néven ismer – Pest megye északi részétől Borsodig mindenütt elterjedt volt a mai Észak-Magyarországon, sőt ettől északabbra is, a Felföld magyarlakta területein. Lajos Árpád – aki az észak-magyarországi fonók és azok folklórjának kutatása terén páratlant alkotott – szintén megállapította a lányfonók későbbi keletkezését: „A sorbajáró fonók egyik típusa a kicsiké volt (12–14 évesek), másik típusa a nagyoké, az utóbbi évtizedekben alakult ki a fokozatosan háttérba szoruló ifjúsági fonóházak folytatásaiként” (Lajos Á. 1974, 35). Az 1950-es évekre gondolva mondta Gulyás Ferencné 1977-ben: „Fontunk mink, dë nem úgy, hogy dirëkt fonóház vót, hanem mindig mëntünk ëgyik a másikunkho. Az öregasszonyok mëg embërëk – ahun vótak a házná – hát azok mesétek, mëg szóval tartottak minkët, hogy ez így vót. Mint ahogy mink mondjuk most, hogy hogy vót régën, hát ők is mondták, hogy hogy vót, mint vót.” Arra is volt példa, hogy egy jó mesemondó – mint a Fővégben az 1950-es években az öreg Rëndőr Koza (Koza András) – sűrűn megjelent annál a háznál, ahol a lányok összejöttek és mesélt a lányoknak. Gulyás Ferencné tőle tanulta egy sor vaskos tréfás meséjét lánykorában. A lányfonóba legények nem jártak el rendszeresen, de amint Tóth Andrásné elmesélte, a Fővégben előszeretettel, a többi háznál jóval gyakrabban látogatták a fonó lányok Rácz Jánosék (Karzon Janiék) házát, ahol volt legény is. Ehhez a fiúhoz többnyire további fiúbarátai is eljöttek, így a serdülő lányok és fiúk együtt lehettek. Azonban az sem volt elhanyagolható, hogy a ház éppen egy tehetséges mesemondó otthona volt. Rácz János szívesen mesélt a házánál összegyűlt fiataloknak. A lányfonóban széles repertoár volt terítéken: a közös szórakozás alatt tündér-, legenda-, novellamesék és tréfás mesék is fölcsendültek, de helyet kaptak a hiedelemmondák és az öregek élményelbeszélései is.