Galgamácsa Pest megyében, a Cserhát-hegység déli nyúlványai és a Gödöllői-dombság széle közti lankás, festői szépségű területen fekszik, Budapesttől északkeletre, 41 km távolságban. A falu a Galga-patak völgyének középső szakaszán helyezkedik el. A vidéket jól mutatja be a következő részlet: „A tájat sűrűn tagolják völgyek, melyekben folyó- és állóvizek találhatók. Legnevezetesebb folyója természetesen a Galga, már Anonymus krónikájában benne van, mely 1200 körül íródott” (Horváth L. 2006, 12). A galgamácsai határ beszédes helynevei a magyar honfoglalást és az utána következő államszervezést, államalapítást idézik: „A kialakuló feudális állam központjaihoz – Óbudához, Pesthez, Esztergomhoz – közelfekvő területeken a 10–11. századinak tekintett törzsi helynevek egy része megtalálható a Galga völgyében is. Megyer, népünk önelnevezésének magas hangrendű változata, Megyerke változatban Galgamácsa mellett (1438). Kér (1422), a feltételezhetően »roppant nagy, óriás« jelentésű török szóból eredeztethető törzsnév szintén Galgamácsa mellett. [...] Külön kell tárgyalnunk a kend népet, amelyik nem valóságos ethnosz, hanem a Kurszán kündünek, Árpád fejedelem társuralkodójának a kísérete, mesterségesen létrehozott közösség, egység. A kündü-kende török méltóságnévvel kapcsolható össze a kend nép neve is. A Galga völgyében Ecskend (1343) egykori település Galgamácsa mellett őrzi az emlékét ennek a népnek” (Horváth L. 1982, 20). A szerző egy másik munkájában (Horváth L. 2006, 12) további olyan faluneveket is említ Galgamácsa környékéről, amelyek honfoglaló magyar törzsek nevéből alakultak ki: Keszi (Dunakeszi, 1255), Nyék (Püspökszilágynál, 1287) és Kürt (Erdőkürt, 1286).