Villányi Péter

Galgamácsai népmesék és mondák


Dudás Imréné Zsigri Julianna (1909–1993)

Dudás Imréné volt az előzőekben bemutatott Gulyás Ferencné édesanyja, a feleségem nagyanyja. Az apjának 7 hold földje és 6 gyereke volt. A nagy család eltartásához a föld kevés volt, így az apa részes munkát is vállalt. Több mint 10 évig aratógazda volt Kérben, Gosztonyi Tibor földbirtokos birtokán. Zsigri Julianna 11 éves korától már marokszedő volt. Később, nagylánykorában a galgamácsai Wettstein-kastélyban szolgált 3 évig, az idős Boxberg báróné mellett. A báróné (báró klingerthali Boxberg Jánosné, született westersheimbi Wettstein Gabriella, 1849–1941) több ízben Budapestre is magával vitte. Dudás Imréné még idős korában is élete egyik legnagyobb élményeként mesélte el, hogy a bárónéval volt a budai Mátyás-templomban és a Gellért-hegyi Sziklakápolnában. (Közbevetőleg itt jegyzem meg, hogy a galgamácsai mesélők visszaemlékezéseiben gyakran elhangzó és a gyűjtemény egyik szövegében is említett „Vëcstaj” családnév a Wettstein vezetéknév helyi, nyelvjárásias ejtése. A Wettstein családnak volt [a Magyar Királyi Koronauradalmat leszámítva] a legnagyobb földbirtoka Galgamácsán 1885 és 1945 között [1309 hold]. Galgamácsai elbeszélőim közül a helyi Wettstein-birtokon dolgozott – legtöbbjük aratóként – Pesti József, Zsigri Mihály, Zsigri Mihályné, Rózsai Gyuláné, Pesti Józsefné Holló Ilona, Tóth András és Zsigri András. A Wettstein-kastélyban szolgált Dudás Imréné és Holló Istvánné.)

Galgamácsai népmesék és mondák

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 683 2

Villányi Péter Galgamácsai népmesék és mondák című műve a folklorisztika nemzetközi történetében is párját ritkító módon egy falu alighanem teljes prózai folklórrepertoárját foglalja magában. 35 elbeszélő tolmácsolásában 3300 mese- és mondaszöveget ismerhetünk meg a Pest megyei Galgamácsáról. A szerző kiemelkedően igényes munkával létrehozott bevezető tanulmányban elemzi a község történetét a kétezres évek első évtizedéig, emellett elhelyezi a települést a magyarság néprajzi térképén. Ezt követi a népi próza műfajainak részletes bemutatása, az elbeszélők és az elbeszélő alkalmak aprólékos és gondos bemutatása, majd a helyi nyelvjárás alapos jellemzése. Mindezeken kívül Villányi Péter prózai ciklusokat is elkülönít a galgamácsai folklórkincsben. A magyar folklorisztikában novumnak számít, előzmények nélküli a kutató által körvonalazott 18 helyi narratív ciklus, mely majdnem kizárólagosan személyekhez kötődik, egy esetben pedig egy eseményhez fűződik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/galgamacsai-nepmesek-es-mondak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave