Villányi Péter

Galgamácsai népmesék és mondák


Rácz János (1911–1990)

Ragadványnéven: Karzon Jani, gúnyosan Karzon Janko. Rácz János az apja ragadványnevét örökölte. Az apja a nagynénjééknél nevelkedett, akiknek abban az időben volt egy Karzon nevű kutyájuk. A nagynénjéék családjában a többi gyerek nevezte el Rácz János apját a kutya nevéről Karzonnak (Villányi P. 1981, 52). Rácz János szülei a 3 és fél hold földjük művelése mellett napszámosként dolgoztak. Nyáron arattak, télen az apja az erdőre járt. Rácz Jánosék öten voltak testvérek, majd miután az apjuk másodszor is megnősült, már heten. A gyerekek fiatalkorukban munkába álltak. A fiúk napszámosok voltak a környékbeli uradalmakban, a lányok tehetősebb parasztgazdáknál szolgáltak Fóton. Rácz János 14 éves korától summás volt Vácbottyánban. Egy héten egyszer járt haza. Ezenfölül 16 éves korától a kéripusztai Gosztonyi-birtokon részes arató volt. Amikor megvolt a lucernaaratás Kérben, azután ment Vácbottyánba őszig. „Ahogy Bottyánba mëntem, alva mëntem. Ojakot bukott az embër, hogy majd elharapta a nyelvit.” 20 éves korában megnősült. Három gyerekük született, egy kiskorában meghalt. A mesélő 16 éven keresztül járt Kéripusztára is és Vácbottyánba is. Később – a második világháborúig – a galgamácsai koronauradalomba járt napszámba (aratni, kubikolni, fát szedni). Idős korában is kipirult arccal, szenvedélyesen elevenítette fel ifjúkori éveit, amikor is a fiatalok jókedvűek, derűlátók, életigenlők voltak, minden nehézség ellenére: „Aratáskó, mikó jöttünk, hát nem úgy mind most a fiatalok, kérlek szépën, hogy elbújnak, fölsorakoztunk, értëd. Pegyig ki vótunk fáradva. Gondóhatod, kérlek szépën, mikor hajnal két órátú este tíz óráig kint köllött aratnyi a koronai uradalomba! Fősorakoztunk négy-ötsorossan. És nóta az élen! Dalóva jöttünk haza. Nem vót ēkeserëdve a fiatalság. Most nem lëhet hallanyi sëmmit. Sënkit së. A falun végig nóta vót, pegyig a zsandárok, ide hallgass, az anyja oltalmát, ha elkapták, akkó ütték-vágták a fiatalokot. Sőt bëbörtönözték, ha nem birta kifizetnyi, amit rászabtak. Mer ëccër ēkapta a nótáé, kérlek szépën, vót öt forinttú... vagy pëngőtű tíz pëngőig büntetés. Hát ez, kérlek szépën... ez két héti kereset vót! Hát inkább ēmënt lëűni két napot. Aszódon vót, a főszolgabírónak a hejségibe vót a börtön. Ott űtünk. Én is űtem, a gazdája szent angyalát! Űtem. Nem sikerűt, tudod, a tervëm. Elkapott a zsandár a tanács előtt. Hát még akkó községháza vót, nem tanács. Hát az vót a tervëm, tudod, hogy a hídrú én bëugrok az árokba. Bërántom a csëndőrt magamra. Oszt akkó maj kiugrok alula, oszt ellógok. Dë észrevëtt a gazembër, oszt visszahúzott:

Galgamácsai népmesék és mondák

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 683 2

Villányi Péter Galgamácsai népmesék és mondák című műve a folklorisztika nemzetközi történetében is párját ritkító módon egy falu alighanem teljes prózai folklórrepertoárját foglalja magában. 35 elbeszélő tolmácsolásában 3300 mese- és mondaszöveget ismerhetünk meg a Pest megyei Galgamácsáról. A szerző kiemelkedően igényes munkával létrehozott bevezető tanulmányban elemzi a község történetét a kétezres évek első évtizedéig, emellett elhelyezi a települést a magyarság néprajzi térképén. Ezt követi a népi próza műfajainak részletes bemutatása, az elbeszélők és az elbeszélő alkalmak aprólékos és gondos bemutatása, majd a helyi nyelvjárás alapos jellemzése. Mindezeken kívül Villányi Péter prózai ciklusokat is elkülönít a galgamácsai folklórkincsben. A magyar folklorisztikában novumnak számít, előzmények nélküli a kutató által körvonalazott 18 helyi narratív ciklus, mely majdnem kizárólagosan személyekhez kötődik, egy esetben pedig egy eseményhez fűződik.

Hivatkozás: https://mersz.hu/galgamacsai-nepmesek-es-mondak//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave