Ragadványnéven: Pajác Misa. Öröklött ragadványnév. A ragadványnevet Vircsák Mihály (apai) nagyapja kapta, a nagyapáról maradt az ő gyerekeire, majd az unokáira (sőt a dédunokáira is). Vircsák Mihály nagyapja gyerekkorában az utcán játszott, ugrándozott. Egy arra menő szlovák asszony megjegyezte: „Ugrál, mint a pajác!” A Mácsán szokatlan, ismeretlen, szlovák (bohóc jelentésű) szóból ragadványnév keletkezett (Villányi P. 1981, 49). A történetet Vircsák Mihály is elmondta, ő azonban úgy gondolta, hogy a pajác szó magyarul majmot jelent (1566. sz.). A Vircsák család ősi fészke az Alvégben volt. 1904-ben vált szét a nagycsalád, amiben huszonnégyen voltak egy háztartásban, egy fedél alatt. Ekkor a három nős fiútestvér családostul háromfelé költözött. Vircsák Mihály szülei 6 gyerekkel költöztek el a Tabánba, ahol még 5 gyerekük született. A 11 testvér közül Misa bácsi volt a legfiatalabb. 10 gyerek érte meg a fölnőttkort, egy kisfiú 11 éves korában vérmérgezésben meghalt. Vircsák Mihály legidősebb testvére 23 évvel volt öregebb nála. A testvérei közül az öt legidősebbet néninek és bácsinak szólította, és magázta őket. Az apjának 9 hold földje volt. Vircsák Mihály már kisgyerekként kivette a részét a munkából: „Mikó má nagyobbacska vótam, akkor libákho jártam. Húsz-huszonöt liba vót. Azokot jótartottam. Hazagyüttem. Akkor ēkűdtek a tehenëkët legētetnyi. Azokot mëglegētettem. Hazajöttem, akkor ēmëntem fürdenyi. Itten Lágyasnak híták. Mind mocsár: lágyas. Vót halak benne, a vízbe. Kosárvā fogtam ëgy csomó halat. Aszongya apám – hát csúnya dicsérnyi magát az embërnek: