Az elbeszélő az előzőekben bemutatott Zsigri Mihály felesége volt. Egy gyerekük van. A szüleinek 10 hold földje volt, majd ehhez később még 3 holdat vettek a szomszédos Vácegresen. Annus néniék hárman voltak testvérek. Lánykorában a földjük művelése mellett napszámba járt különböző uradalmakba és módosabb mácsai gazdákhoz: „Én napszámba jártam, summás vótam. Vëcstajékho jártam napszámba. Akkor Ligetën, a ligetyi zsidóná vótam summás szőllőbe, télën mëg dohánba símítanyi. Akkor utánna a Koronáná vótam. Előtte a Vëcstajná vótam férészes az arató után. Tizennégy éves koromba vótam először férészes az Újmajorba Vëcstajékná. Hideg Vince bácsinak vótam a férészesse. A másik évbe mëg a Zsigri Bangyi bácsinak, a Hétház sorinak vótam a férészesse mëg a kívevágója. Mer ő ëtető vót a gépën. A dobba terítëtte bë a gabonát. Két évig vótam az Újmajorba. Azután itthon vótam a gazdákná férészes, a Szabó Bangyi bácsinak mëg a Pulicsányi Jóska bácsinak ëgy-ëgy évbe. Utánna a Koronáná mëg summás vótam. Oszt akkor az úgy vót, hogy a summások, akik akartak, lëhettek férészesek is nyáron. Répát, babot kapátunk, fűmagot kapátunk, mindënt, lutërnát gyűjtöttünk. Akkor férészesek vótunk arató után. Mikor lëtelt az aratás, akkó visszamëntünk a fődmunkába. Ugyë āgusztusba lëtelt az aratás, gépelés, akkor mëntünk a cukorrépába. Ástuk a cukorrépát. Ëccé vótam Bottyánba is a Kartënbakná szüretőnyi, szőllőt szënnyi. Ott is aludtunk akkó. Kérbe mëg komlót szënnyi vótam a Gosztonyiná.” 1945-től, már ifjú asszonyként, a férjével gazdálkodott a 3 hold juttatott földön: „Nohát akkor azé mëglëttünk vóna! Akkor mëgin gyütt a bëszolgáltatás. Bë köllött vinnyi a tojást, hízott kacsát, zsírt, disznót. Kutya világ vót az!” Amikor a férjének a vasútnál pihenőnapja volt, akkorra vállaltak ketten aratást: „Ëgyik nap apa szolgált, másik nap arattunk.” 1954-ben kiköltöztek a Fővégből az Újtelepre, ahol – az addigi, közel tízévnyi lakbérben töltött idő után – saját házat építettek. Később, 1957-ben 400 négyszögöl szőlőt vásároltak a Veresegyházhoz tartozó Feketepusztán. A vétel indoklásában – amit Zsigri Mihály mond el – a férj rejtve utal a falun belüli egykori ellentétekre, melyek a szegényebbek (mint ebben az időben Zsigri Mihályék) és a jómódú gazdák között feszültek: „Azé vëttük, hogy lëgyën ëgy kis bor is, mëg, tudod, ezëknek a gazdáknak mindnek vót szőllő. Oszt ha a gyerëk mëgkívánja a szőllőt, adhassunk neki.” Annus néni 1960-tól 1980-ig a tsz-be járt. Először a növénytermesztésben dolgozott (cukorrépa-, kukorica-, krumplikapálás, borsó-, bab-, paradicsom-, paprika-, földieper- és uborkaszedés), majd 8 évig fejőnő volt. Kora hajnalban és délután kellett fejni menni. Így végeredményben egész nap talpon volt. A hajnali munka után várt rá az otthoni gazdaság.