Ragadványnéven: Simonyné vagy Simonné. Ragadványneve a férje – vezetéknévi eredetű – ragadványnevéből származik (Villányi P. 1981, 26). Szekeres Erzsébet apai és anyai ágról is törzsökös mácsai család sarja, de ő Ragyolcon (az egykori Nógrád vármegyében) született. Heten voltak testvérek. Az apja a vasútnál váltókezelő, majd állomásfőnök volt. Többször áthelyezték őt, ezért a család lakott Nógrád, Borsod, Gömör-Kishont és Abaúj-Torna vármegyében is. Az 1920-as évek elején jöttek vissza véglegesen Galgamácsára lakni, mivel az apja látása megromlott, és nyugdíjazták a vasúttól. Szekeres Erzsébet 1930-ban ment férjhez. A férje (egy régi galgamácsai családból való) bádogosmester volt. 1945 után egy kis vegyes boltot nyitottak a házukban. A férje néhány évig postás is volt. Egy gyerekük volt. Csúzi Kovács Jánosné a férjéhez igazodva (és az édesapjára is gondolva) mindig iparosfeleségnek tartotta magát, aki a parasztoknál egy fokkal följebb van. Önérzetesen mesélte, hogy ők az iparosokkal, a mesteremberekkel barátkoztak, iparosbálba jártak. Ugyanakkor mélyen benne éltek azok a (paraszti) hiedelmek, amelyeket az egykori Fölvidéken és Galgamácsán magába szívott. Látható, hogy ő elsősorban a hiedelemmondák területén jártas. Mondáiban szerepelnek azok a helyek is, ahol gyerekkorában és fiatal lány korában megfordult (Hidasnémeti, Pusztaradvány, Kassa, Sajószentpéter, Barcika, Rimaszombat). Az általa elmondott 21 hiedelemmondából 9 ezekben a helységekben játszódik (2581., 2584., 2643., 2676., 2692., 2706., 2707., 2725., 2881. sz.).