Ragadványnéven: Kósa Mári. A „Kósa” régi, apai ágon öröklődő, vezetéknévi eredetű ragadványnév (Villányi P. 1981, 55). Kiss Mária férje, Holló István mindenes volt a Wettstein-kastélyban, Mári néni (fiatalkorában) pedig belső cseléd volt ugyanott, háromnegyed kommencióért. A férje nem a 32. sorszám alatt bemutatott Holló István volt, hanem az ő névrokona. (A férje ragadványnéven Lakatos Pista volt, a mesélőként szereplő Holló István pedig ragadványnéven Tinaj Pista volt.) Holló Istvánné és férje két gyereküket nevelte föl. Mári néni öt tréfás mesét mondott el egyetlen ottlétemkor, melyből négyet közlök (625., 752., 773., 1137. sz.). Többet nem akart elmesélni. „Nem szeretëm a mesét, pegyig nagyon sokat tudok!” – állította. Tréfás meséit – az erotikus trufákat és a cigányanekdotákat – az egykori galgamácsai katolikus paptól, Pelczer Bélától („Përczël atyától”) tanulta, aki előbb plébánosként, majd esperes-plébánosként 1896-tól 1933-ig teljesített szolgálatot Mácsán. Nyugalomba vonulása után is Galgamácsán maradt, majd ott is halt meg 1935-ben, 76 éves korában. A galgamácsai temetőben levő sírja ma is gondozott. Dobos Ilona a somogyi Kisbajomban, egy többnyire anekdotákat mesélő férfinál találkozott hasonló ismeretszerzési móddal: „Papokról szóló adomáinál megjegyezte, hogy azokat egy régi kisbajomi lelkésztől, Kacsóh Pongráctól hallotta. Közlése érdekes adalék a falusi értelmiség kultúra-közvetítő szerepéhez” (S. Dobos I. ÚMNGy X, 36).