A Sz.Lélek eljövetele napján a leánykák közt a következő szokás divatozik. Délután mindjárt felkészülnek az illetők, kiket a nép „pünkösdölő lányok” -nak nevez, s kik számszerént mindig négyen szoktak lenni s házról házra járva eldalolgatják mondókájokat. Föl szoktak pedig illyenkor öltözni tisztességesen, de míg a többi háromnak öltözete miben sem különbözik egyébben többi máskori ünnepies öltözetüktől, mint az által, hogy kezükbe egy bokrétácskát fognak leginkább liliomból készítve, addig a negyedik, kit menyasszonynak neveznek és a ki egyszersmind a többi közt termetére nézve legkisebb még fejét is egy kendővel terítette be s a fölé egy élő virágokból font koszorút illesztett, mi mintegy megkülönböztető jegyül szolgáljon. Hogy a beterítés valami régibb hagyományos hiedelemnél fogva történhetett, az nagyon is hihető, míg most már anélkül, hogy ennek tudnák adni csupán szokásból alkalmazzák. Midőn megindulnak párosan mennek és pedig olyanformán, hogy a menyasszony nem az első, hanem a második pár. Mindegyik pedig ez alkalommal elmondja a maga mondókáját, nem ugyan egészen dalolva, hanem a hangnak lejebb és fölebb viteléve, miközben a beszélő kezében lévő virágbokrétával maga előtt a levegőben köröket csinál. Az első, mit a belépők mondanak „Dicsértessék a Jézus” azután midőn a hallgatók már mondották „Mindörökké amen” akkor a következő verset mondja az első: