Réső Ensel Sándor szokásgyűjteményében több leírást olvashatunk a pünkösdi királyválasztásról, a „Pünkösdi király és királyné választása” című összeállításban.1 Meg nem nevezett dunántúli helységből származó leírás végén megtudhatjuk a pünkösdi király egy éven át tartó kiváltságait: „A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán, valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig.”2 Réső Ensel Sándor gyűjteményének II. kötetében két ugyancsak dunántúli, de már konkrétan megnevezett helyről Csepregből (Sopron vm.) származó leírás szerepel a pünkösdi királyválasztásról: az egyik eredetileg 1824-ben a Hasznos Mulatságok című lapban, a másik 1834-ben a Társalkodó című kiadványban jelent meg.3 Itt kell megemlíteni, hogy Balogh Jánosné Horváth Terézia A pünkösdi király Csepregen és Jókainál című könyvében a két leírást eredeti megjelenési helyéről idézi teljes terjedelmében. Rendkívül alapos és oknyomozó kutatómunkája nyomán mutatja be az 1849-ben megszűnt, majd 1993-ban felújított szokást, mely a köztudatban Jókai Mór átírásában a Vasárnapi Újságban, majd Réső gyűjteményében, sőt az Egy magyar nábob regényének részleteként vált közismertté. Balogh Jánosné Horváth Terézia áttekinti a versennyel nyert pünkösdi királyság hazai forrásait, a csepregi lóversenyt, a pünkösdi királyválasztást Jókai műveiben, és tisztázza az eddigi kutatás számos félreértését.4