„Fenségesnek nevezzük azt, ami éppenséggel nagy.”1 A fenséges a nem mással összemért, a minden összehasonlításon túli nagy, amely nem kisebb nagyságokból összetett „nagyság”, vagy ami további nagyságok egységnyi összetevője lehet. Nem összehasonlításon alapuló értelmi fogalom, nem lehatárolható méretű érzéki szemlélet, és nem is a megismerés elvét hordozó észfogalom. Csak a képzetnek az ítélőerő vonatkozásában szubjektív célszerűségét biztosító, az ítélőerőhöz tartozó fogalom lehet. A mérhetetlen nagyság nem jelenti azonban, hogy a mérőeszközök skáláján is valami felmérhetetlen lenne, hiszen a mérce szubjektív. Az ítélet mindennek ellenére az elméleti ítéletekhez hasonlóan általános helyeslésre tart igényt. Ez azért lehetséges, mert a nagyság esztétikai megítélésének mércéjét mindenkinél feltételezhetjük. Ez a mérce akár empirikus eredetű is lehet, mint például emberek, élőlények, természeti jelenségek nagysága, vagy a priori, amikor az ítélő szubjektum mércéje az adott helyzetre korlátozott, mint például „gyakorlati téren… egy bizonyos erény nagysága, vagy a nyilvános szabadság és igazságosság nagysága egy országban; elméleti téren pedig egy elvégzett megfigyelés vagy mérés helyességének vagy helytelenségének nagysága”.2 Annak ellenére, hogy a tárgy iránt érdekünk nem fűződik, azaz létezése számunkra közömbös, puszta forma nélküli nagysága általánosan közölhető tetszéssel járhat, ami egyben megismerő képességünk használata szubjektív célszerűsége tudatát tartalmazza. A tetszés ilyenkor nem a tárgyra vonatkozik, hanem a képzelőerő kitágítására. Ez a nagyság csak önmagával hasonlítható össze. „[F]enséges az, amivel összehasonlítva minden más kicsi”,3 mellyel együtt jár, hogy a fenségest nem a természet dolgaiban, hanem csak saját eszméinkben kereshetjük. „[F]enséges az, aminek már puszta elgondolni-tudása is az elmének olyan képességét bizonyítja, amely felette áll az érzékek minden mércéjének.”4 Az érzékek adják a méretezés, a logikai nagyságmeghatározás alapegységeit, melynek összegzését az értelem végzi. Az érzéki szemléletre alapozott intuitív nagyság – egy szemlélettel átfogható távolság vagy időszakasz – együttes megragadása (comprehensio aesthetica) kiegészül a logikai összegzéssel, amikor nagy, szemlélettel már megjeleníthetetlen vagy elképzelhetetlen távolságokat, időhosszakat adunk össze az értelem segítségével (comprehensio logica).