Boros János

Immanuel Kant

A művészet alkotója, a zseni

Bár a műalkotás a mindenkiben meglévő elmeképességek működésének eredménye, mégsem tudja mindenki létrehozni azt. A zseni képes valódi műalkotást teremteni azáltal, hogy a szabályt is meghatározza. „S mivel maga a tehetség, mint a művész veleszületett produktív képessége, a természethez tartozik, ezért úgy is fogalmazhatnánk, hogy a zseni az a született elmebeli diszpozíció (ingenium), amely által a természet a művészetnek a szabályt adja.”1 A zseni alkotói készség, cselekvési képesség, kognitív diszpozíció, mely a természet része, a természet által létrehozott, a természet alkotása. Kant naturalizálja transzcendentális filozófiáját, amikor az elme képességeit a természetbe helyezi. Az első kritika az elmét elválasztotta a természettől, hogy megismerő szerkezetében és működésében megértse. A második kritikában az elme a természettől függetlenül határozza meg cselekvési törvényét, hogy aztán a természetben cselekedjék – azaz saját törvényét beleviszi a természetbe. A harmadik kritikában az elme a természet része. Az esztétikai ítélet a priori kedvérzése bizonyítja, hogy az elmének ténylegesen a természettel van dolga. Itt pedig Kant kijelenti, hogy az elme a természet része, és a zseni elméjén keresztül maga a természet az, amely meghatározza a művészet szabályait.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Filozófia

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero