Boros János

Immanuel Kant

Rendszerelméleti Kant

Miután a Kritika utolsó részében, „A módszer transzcendentális tana” harmadik fejezetében, A tészta ész architektonikájában1 Kant maga is használja a „rendszer” fogalmát, így kísérletet tehetünk arra, hogy alaptézisét a rendszerelmélet fogalmaival is értelmezzük, feltéve, ha elfogadjuk Ludwig von Bertalanffy általános rendszerelméletének eszméjét, mely hívei szerint „fogalmi keretet nyújthat ezen [pszichológia, pszichiátria, szociológia, kibernetika, történelem és filozófia – B. J.] összes tudományok számára”.2 A rendszerelméleti megközelítés sajátos nézőpontból történik, mely hozzásegíthet Kant filozófiájának megértéséhez.3 Rendszerként bármi felfogható, aminek struktúrája van, egységes, működik és változik vagy változások zajlanak benne. Ludwig von Bertalanffy szerint „[a] rendszert úgy lehet meghatározni, mint kölcsönös kapcsolatban lévő elemek halmaza. A kölcsönös kapcsolat azt jelenti, hogy p elemek R kapcsolatban vannak oly módon, hogy p elem viselkedése R-ben más, mint R’-ben. Ha R-ben és R’-ben a viselkedések nem különböznek, akkor nincs kölcsönös hatás, és az elemek egymástól függetlenül viselkednek, R és R’ kapcsolat vonatkozásában.”4

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Filozófia

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero