Boros János

Immanuel Kant


A vallásfilozófiai mű címe

A vallás a puszta ész határain belül címben a vallás (Religion) és a puszta ész (Vernunft) szavaknak különös jelentősége van. A latin religio eredete a történeti homályba vész. Az Istenben, szentségekben, transzcendenciában való személyes hittel szemben az elmúlt századokban valláson az egyes emberek vagy a közösségek tagjainak hitét feltételező olyan rendszert értettek, mely hagyományt, szertartásokat, tanokat, intézményt tartalmaz, és valamiképpen az embernek az Istenhez, a transzcendenciához való viszonyát fogja össze társadalmilag, politikailag többé vagy kevésbé elfogadott és törvényesített módon. A vallásnak napjainkban annyi diszciplínája van, amennyi a bölcsész-, humán- és társadalomtudományok gyűjtőszava alá befér; beszélhetünk a vallás történetéről, nyelvéről, irodalmáról, filozófiájáról, szociológiájáról, pszichológiájáról, néprajzáról. A vallásnak művészete, zenéje, festészete, szobrászata, mozgáskultúrája van. Bátrabb fizikusok, kémikusok, biológusok még diszciplínájuk vallástanáról is elmélkednek, mint korábban Einstein, az utóbbi időkben Richard Dawkins,1 Daniel Dennett,2 vagy korábban a fizika nyelvéhez szinte szolgai módon csatlakozó logikai pozitivisták is.

Immanuel Kant

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave