Boros János

Immanuel Kant

A jog a priori felépítésének fogalmi előkészítése

A jog a priori felépítése a jognak az észből való származtatása. A jogot Kant nem a kövekből, felhőkből, de nem is emberek meghatározhatatlan és ezernyi teóriával értelmezni próbált közösségeiből, társadalmi együttéléseiből vezeti le, hanem a transzcendentális szubjektum törvényeiből. Ennek előkészítéséhez Kant meghatározza az alapfogalmakat és a jogot összeveti az erénnyel. Az ember cselekedetei forrásánál vágyai, kívánságai vannak, azért cselekszik, hogy megkapja azt, amire szüksége van. „A vágyóképesség az a képesség, hogy képzeteink révén e képzetek tárgyainak okaivá legyünk.”1 A vágyódáshoz kedv vagy kedvetlenség járul, és amennyiben a kedv kapcsolata a vágyóképességgel olyan, hogy azt az értelem általános szabály szerint érvényesnek tartja, érdekről vagy érdeklődésről (Interesse) beszélhetünk. Ha a vágyóképességhez az a tudat is társul, hogy a cselekedet létre képes hozni a tárgyat, akkor beszélünk önkényről (Willkür). Akarat pedig az, amikor a vágyóképesség meghatározó alapja az ész. Az akarat azonos a gyakorlati ésszel, amennyiben az önkényt képes meghatározni. Ha a tiszta ész határozza meg az önkényt, akkor szabad önkényről beszélünk, és e szabadság valójában az érzékiségtől való függetlenséget jelenti – a második kritika tétele.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Filozófia

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero