Boros János

Immanuel Kant

A transzcendentális esztétika

A transzcendentális esztétika nem a szép, hanem az érzékiség1 tudománya. Miután Kant művében nem azt kérdezi, hogy milyen a világ, hanem azt, hogy milyen strukturális feltételei vannak a megismerő szubjektumban ahhoz, hogy a világot megismerje, így a világgal való érzékelő kapcsolatban sem az a kérdés, hogy mi a szép a világban, hanem hogy mi a szubjektív feltétele a világ érzékelésének. A görög aisthesis szó eredetileg érzékelést jelent, és Kant ehhez kapcsolódva írja, hogy „[a]z érzékiség valamennyi a priori elvét magában foglaló tudományt nevezem transzcendentális esztétikának”.2 Az a feltételezés, hogy a megismerésnek tapasztalattól független elemei vannak, vagy akár, hogy ezek az elemek vezetnek az igaz tudáshoz, a görög filozófia óta jelen van a nyugati gondolkodásban. Azonban Kanttól származik a felismerés, hogy az érzékiségnek tapasztalat előtti struktúrája van, melyet elemezni tudunk, és mely alapvetően határozza meg azt, hogy mi és hogyan ismerhető meg egyáltalán. Kant választ akar adni a filozófusokat Parmenidész és Zénón óta foglalkoztató kérdésére, vajon mi az idő és a tér valódi természete.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 740 2

Filozófia

Boros János (Pécs, 1954), a Pécsi Tudományegyetem tanára. Filozófiai tanulmányait Svájcban, Németországban, Franciaországban és az Egyesült Államokban végezte. Alapvető szerepet játszott a pécsi egyetemen a filozófia szak (1992) és a filozófia doktori iskola (2002) létrehozásában. Jelen kötet a tizenharmadik monográfiája, mely bevezetést kíván adni Immanuel Kant (1724–1804) filozófiájába, műveinek olvasásába. „Sapere aude!”, azaz „Legyen bátorságod saját értelmedet használni!” – szólította föl kortársait az újkor legjelentősebb filozófusa, a gondolkodástörténet egyik legnagyobb alakja. Az elmúlt kétszáz évben nyilvánvalóvá vált, hogy Kant jelentőségében és hatásában egyenrangú a rendszeres gondolkodást és a tudományokat megalapozó antik görög filozófusokkal, Szókratésszel, Platónnal és Arisztotelésszel. „Szókratész módszerével, azaz ellenlábasunk tudatlanságának napnál világosabb bizonyításával örök időkre végeztünk az erkölcsöt és a vallást támadó minden ellenvetéssel”, állította a nagy német gondolkodó. Napjainkra egyetlen filozófiai, humántudományi irányzat vagy iskola sem képzelhető el az ő hatása nélkül, sőt agykutatók és neurológusok is egyre nagyobb figyelmet szentelnek írásainak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-immanuel-kant//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero