Az első kritika átfogó céljaihoz képest a második kritika egyes értelmezők szerint szűkös a célkitűzésben, és a morálfilozófia számos kérdését nem, vagy alig érinti.1 Allen Wood azt állítja, ebben a műben egy lépést sem tett Kant afelé, hogy két évtizede megismételt ígéretét betartsa, hogy megírja a morál metafizikáját. Wood kifogásolja, hogy csak a morálfilozófia megalapozási kérdéseivel foglalkozik, és csak esetenként választja témaként a morális elvek alkalmazását, mint például a gyakorlati ész tárgyáról szóló fejezetben.2 Wood nem tekinti önálló műnek A gyakorlati ész kritikáját, hanem inkább az első kritika és Az erkölcsök metafizikája alapvetése kiegészítését látja benne. A gyakorlati ész kritikáját Kant A tiszta ész kritikája második kiadásához akarta hozzáfűzni, de a második kiadás időbeli határideje és a mű egyébként is nagyobb terjedelme ettől a szándékától eltérítette.3 Wood úgy véli, hogy a második kritikát az első kritikára adott bírálatokra írt válaszként kell felfognunk. Az első kritika Chr. Garve és J. G. H. Feder által a Göttinger Gelehrten Anzeiger 1782-ben jelent meg,4 amelyben Kantot berkeleyánus idealizmus képviselőjeként értelmezik. Kant a második kritikában válaszolt, éles határvonalat húzva a tapasztalati tárgy és a magánvaló dolog közt. H. A. Pristorius pedig Az erkölcsök metafizikájának alapvetését bírálva5 következetlenséget vetett Kant szemére, aki a szabadság fogalmát a megismerés számára elvetette, morálfilozófiáját mégis rá építette, továbbá, hogy a jó fogalma nem előzi meg a moralitás elvét. Kant ezeket az ellenvetést a második kritikában többszörösen megválaszolta, ám hogy második kritikai műve elsősorban Pristoriusra adott válasz, megállhatja helyét történetileg, de nem lényeges szisztematikus szempontból. Ahogy Mozart zenéjét hallgatva nincs jelentősége annak, hogy milyen körülmények közt született, ugyanígy Kant filozófiája és szisztematikus egysége szempontjából jelentéktelennek tűnnek a történeti körülmények. Kritikusai alapvetően nem értették meg Kant tervezetét, de bírálataikkal nagy szolgálatot tettek, mert kényszerítették a világosabb kifejtésre.