A historizmus mellett az intézmények vizsgálata volt az a megközelítés, amelynek keretében a főárammal szembeni „eretnek” (heterodox) gondolatok megfogalmazódtak. Amint az előző fejezetben láttuk, a historizmus központja Németország volt. Az intézményi közgazdaságtan elindítója és legmarkánsabb személyisége Thorstein Veblen volt, akit a két világháború között kutatók sora követett, és az intézményi közgazdaságtan az USA-ban önálló irányzattá vált. Az intézmény latin megfelelőjéből (institutio) keletkezett az institucionalizmus kifejezés, ami szélesebb értelemben arra utal, hogy az intézmények szerepét vizsgáljuk társadalomtudományok (pl. közgazdaságtan, szociológia vagy politológia) segítségével. Amikor hozzátesszük az amerikai jelzőt, akkor a Veblennel induló intézményi közgazdaságtanra gondolunk. Ahogy a 15.1. fejezetben látni fogjuk, a 20. század hetvenes éveiben egy másik intézményi közgazdaságtani irányzat is elterjedt, ezért amerikai helyett ma már inkább régi és új intézményi közgazdaságtanról vagy institucionalizmusról szoktunk beszélni. A régi intézményi közgazdaságtan befolyása a második világháború időszakáig tartott, egy kései, a maga korában befolyásos heterodox gondolkodóra, Galbraithre még kitérünk.