Tegyük most félre a kiszámíthatóság fogalmát. A valós számokat azért hívják „valósaknak”, mert úgy tetszik, ilyen eredményeket adnak a távolság, szög, idő, energia, hőmérséklet vagy számos egyéb geometriai és fizikai mennyiség mérései. Ám az absztrakt módon definiált „valós számok” és a fizikai mennyiségek kapcsolata nem annyira világos, mint ahogy azt képzelnénk. A valós számok inkább egy „matematikai idealizáció” eredményei, és nem valamiféle aktuális, fizikailag objektív mennyiség mérőszámai. A valós számok rendszerének megvan például az a sajátossága, hogy két tetszőlegesen közel levő között mindig van egy harmadik. Egyáltalán nem világos, hogy a fizikai távolságok vagy idők rendelkeznek-e ezzel a tulajdonsággal. Ha két pont közötti fizikai távolságot egyre tovább osztunk fel kisebb részekre, akkor végül olyan kis skálához érhetünk, amelyen maga a távolság fogalma elvesztheti a közönséges értelemben vett jelentését. Azt sejtik, hogy a „kvantumgravitáció” skáláján, egy szubatomi részecske méreténél 1020-szor kisebb távolságon34 valóban ez a helyzet. Ám hogy minden valós számot felsoroljunk, ahhoz ennél akárhányszor kisebb skálákra is el kellene mennünk: például egy részecske méreténél 10200-szor, 102000-szer vagy 1010200-szor kisebbekre. Egyáltalán nem világos, hogy van-e fizikai értelmük az ilyen abszurdul kicsi skáláknak. Hasonló megjegyzés vonatkozhat a megfelelően kicsi időtartamokra.