2. A szoros értelmező típusai és tulajdonságai
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Hegedűs Veronika (szerk.) (2021): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789634547549 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m901anyt33__106/#m901anyt33_104_p1 (2026. 05. 20.)
Chicago
Hegedűs Veronika, szerk. 2021. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634547549 (Letöltve: 2026. 05. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m901anyt33__106/#m901anyt33_104_p1)
APA
Hegedűs V. (szerk.) (2021). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789634547549. (Letöltve: 2026. 05. 20. https://mersz.hu/dokumentum/m901anyt33__106/#m901anyt33_104_p1)
Ebben a pontban olyan szerkezeteket fogok megvizsgálni, amelyekben két főnévi kifejezés – egyikük tulajdonnév vagy egyedülálló jelentéssel rendelkező főnév – található egyetlen intonációs egységet alkotva. A nemzetközi szakirodalomban (Burton-Roberts 1975; Molitor 1979; Lasersohn 1986; Acuña-Fariña 1996; 1999; Huddleston–Pullum 2002; Keizer 2005; Potts 2005; Lekakou–Szendrői 2007) az ilyen szerkezeteket szoros értelmezőnek nevezik. Először a szoros értelmező lehetséges altípusait fogom bemutatni – az angol példáknak megfeleltetve –, és amellett fogok érvelni, hogy ezek többsége nem tekinthető valódi appozíciónak a magyar nyelvben. Az érvelést részben az altípusok morfoszintaktikai, illetve intonációs jellemzőinek bemutatásával fogom alátámasztani, részben pedig azzal a követelménnyel, hogy az értelmezőnek mindig követnie kell az értelmezettet (Lehmann 1984; Potts 2005; Del Gobbo 2003; Heringa 2011). Látni fogjuk, hogy ez a követelmény több altípus esetében is sérülni látszik, mivel az első szerkezettag módosítja a másodikat.