Hegedűs Veronika (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.

Tanulmányok az Átfogó magyar nyelvtan kutatásainak köréből


Egyes nominalizációk átlagból kiemelkedő arányai a válaszokban

Az 5.3.2. pontban mutatott társas interakciókra (mondatokra/képekre) egyenként 104 válasz jött a két, 26–26 főből álló csoporttól. A ’mondat vagy kép’, ’plauzibilis vagy implauzibilis’ változók egy-egy kombinációjára a 26–26 válasz jelenti a totált. Az alább feltüntetett százalékos adatok mindig azt mutatják, hogy a 26 válaszon belül mely esetekben volt legalább 33% vagy afölötti a Cselekvő-alapú válaszok aránya (= Cs-válasz). Természetesen a fennmaradó hányad az Érintett-alapú válasz (É-válasz). Volt a tesztben több olyan jelentés, amely 33%-50% közti arányokban váltott ki Cselekvő-alapú válaszokat különféle kontextusok mellett. Alább a plauzibilis változatot mindig az első sor mutatja. A 30%-os vagy afölötti arányt mutató, Cs-válaszokat kiváltó esetekre koncentrálunk. Amennyiben szükséges ennél alacsonyabb százalékra hivatkozni, akkor azt (kisebb karakterrel) adjuk meg. A baloldalon mindig a stimulus-kontextus van, a jobboldalon pedig szürkével satírozva a lehetséges válaszok közül a kiváltott válaszok és azoknak a totálon belüli százalékos aránya. Így a releváns stimulus-kontextus és a releváns válasz mindig szürke színnel satírozott.

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXIII.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 754 9

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete a mondattan területéről gyűjt egybe tanulmányokat, amelyek az Átfogó magyar nyelvtan című projekthez kapcsolódó elméleti kutatások eredményeiről számolnak be. A projekt célja az volt, hogy egy angol nyelvű, elméleti nyelvészeti szempontokat figyelembe vevő, de elméletsemleges leírás szülessen a magyar nyelv mondattanáról. A leíró nyelvtanok céljain túlmutatóan, jelen kötetünkben a szerzők az általuk vizsgált jelenségekről elemzést nyújtanak, kutatásaikat beillesztik a nyelvelmélet legújabb hazai és nemzetközi eredményei közé, illetve kísérletes adatgyűjtést is alkalmaznak.

Az elméleti szintaktikai kutatásokban már évtizedek óta izgalmas kérdéseket vet fel az igéből képzett nominalizációk szerkezetének és értelmezési lehetőségeinek vizsgálata. Kötetünkben több szempontból is megjelenik ez a témakör: egyrészt az egyszerű főnevet tartalmazó, valamint a főnévi igeneves és -ás/-és nominalizációs szerkezetek felépítésének különböző megszorításaira kínálnak elemzést; másrészt az egyszerű és igéből képzett főnévi szerkezeteken belüli hatóköri értelmezési lehetőségeket vizsgálják; harmadrészt pedig a társas interakciót jelentő nominalizációkban megjelenő argumentumok értelmezési lehetőségeit vizsgálják kísérletes módszerrel. Az argumentumok témájában egy vizsgálat az igék mellett megjelenő kötelező és fakultatív vonzatok lexikai meghatározottsága mellett érvel, és a magyar igéket csoportosítja vonzatkeretük szerint. Két tanulmány foglalkozik olyan szerkezetekkel, amelyeknek az egyik összetevője szabadon csatolódik egy alaptaghoz: az egyik esetben a főnévi csoporton belüli, úgynevezett szoros értelmezők, a másikban pedig közbevetett mellérendelő kérdések új szintaktikai elemzését olvashatjuk. Az összetett mondatok közül a főnévi igeneves szerkezetek állnak két cikk középpontjában. Elemzést kapunk a tárgyi egyeztetés szerkezeti tulajdonságairól a főnévi igeneves szerkezetekben, míg egy másik tanulmány egy új jelenség, nevezetesen a hogy kötőszó melletti főnévi igeneves tagmondat megítélését vizsgálja egy kísérlet segítségével.

A tanulmányok betekintést adnak abba, hogy napjainkban milyen témák állítják kihívások elé a magyar nyelv mondattanával foglalkozó kutatókat, és egyúttal azt is felvillantják, hogy milyen kérdésekben milyen kísérletes módszerek alkalmazása segíti akár a leíró, akár az elemző igényű nyelvtanírást.

Hivatkozás: https://mersz.hu/altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxxiii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave