Mint láttuk, Wittgenstein paradoxonának Kripke-féle szkeptikus megoldása a Filozófiai vizsgálódások 201–202. §-ában előforduló ’gyakorlat’ fogalmának egy olyan interpretációján nyugszik, amely megköveteli egy közösség jelenlétét, és a konvenciókat önkényesnek fogja fel. Iménti eszmefuttatásunk kiindulópontját ugyancsak a Filozófiai vizsgálódások idézett paragrafusai alkotják. Ha azonban elfogadjuk, hogy a konvenciók önkényességének határt szabnak diszpozicionális (l. a 2.2.4. szakaszt) és társadalmi tényezők (l. a 2.2.5. szakaszt), akkor egy ennek megfelelő tudásszociológiai keretben a ’gyakorlat’ fogalmát egészen másképp kell értelmeznünk, mint ahogyan azt Kripke tette. A gyakorlatnak egy olyan technikára kell vonatkoznia, amely nem önkényes megállapodáson nyugszik, hanem egyrészt az ember pszichológiai, fiziológiai, biológiai adottságai révén válik lehetővé, másrészt az anyagi tárgyakkal való mindennapi érintkezésből származik, és olyan társadalmi tényezők irányítása alatt áll, mint például a társadalmi érdekek. Ily módon a paradoxon új megoldásához jutunk: bár továbbra is azt kell állítanunk, hogy a beszélő csupán akkor követhet egy szabályt, ha egy közösség gyakorlatával összhangban cselekszik, de ebből nem vezethetők le a generatív nyelvészetre vonatkozó destruktív következtetések. Amennyiben ugyanis a gyakorlat fogalmát úgy értelmezzük, ahogyan azt felvázoltuk, akkor nem kell azt a feltevést tulajdonítanunk Wittgensteinnek, hogy a szabálykövetés individuálpszichológiai aspektusai nem léteznek. Ezért tudásszociológiai értelmezésünk szerint Wittgenstein nem vitathatja, hogy ennek a szempontnak adott összefüggésben a nyelvi szabályok magyarázatánál fontos szerepe lehet. Ugyanakkor abból, hogy a konvenciók önkényességét társadalmi tényezők is korlátozzák, az következik, hogy a diszpozicionális sajátosságok vizsgálata önmagában nem elegendő: a szabálykövetést csakis akkor érthetjük meg, ha tisztázzuk a diszpozicionális és a társadalmi tényezők viszonyát. A Wittgenstein-féle paradoxonnak ez a tudásszociológiai megoldása nem utasítja el a generatív nyelvszemléletet, de világossá teszi kiegészíthetőségét.