Rhys Carpenter rendkívül markáns elmélettel állt elő 1966-ban. Tézise szerint a mediterrán térségben kb. 1800 évenként ismétlődik egy több évig tartó szárazsághullám (Carpenter 23). Ilyen szárazsághullám pusztított feltehetőleg Kr. e. 3000 k., s Carpenter szerint Kr. e. 1200 k. ez okozta számos peloponnésosi település elnéptelenedését, majd legközelebb Kr. u. 600 k. a peloponnésosi lakosság tömeges elvándorlását. Az elmélet egyik gyenge pontja az, hogy egy ilyen klimatikus változás miként kímélte volna meg pl. Attikát a katasztrófától, ahol a népesség nem csökkent hasonló mértékben? Meteorológiailag ugyan elképzelhető ilyen modell (Bryson 46), de hogy több éven át fennállhatott ennyire különböző időjárás egymáshoz ilyen közeli területeken, az valószínűtlen (Dickinson 228). Ha azonban szélesebb perspektívában nézzük a bronzkor végének eseményeit, mégiscsak fel kell tételeznünk egy hosszabb szárazsági periódust, amely pl. Észak-Afrikában a Nílus-völgy felé terelte az ún. sivatagi népeket. A lineáris B írásos táblák mindenesetre nem támasztják alá Carpenter elméletét: a feljegyzések nem említik, hogy a termés a szokásosnál kisebb lett volna, a tűzvész során leégett raktárak tele voltak élelmiszerrel (Drews 1993, 84). A pollenvizsgálatok sem mutatják a növénytakaró drámai változását a vizsgált időszakban (Kilian 1980, 292; Drews 1993, 77–84).