A mykénéi kor wanaxai a bronzkori palotagazdaságokkal együtt tűntek le a történelem színpadáról, átadva a helyüket a faluközösségi vezetőknek, az adott kisközösségen belül legnagyobb birtokkal, vagyonnal és befolyással rendelkező gazdagabb parasztoknak, akiket forrásaink basileusoknak hívnak. A basileusok, tekintélyüknél fogva, kezükben tartották a bíráskodást, és közösségük szakrális vezetését is birtokolták. A homérosi hadsereget Agamemnon, a férfiak fejedelme, vagyis a lineáris B írásos szövegekből is ismert (w)anax vezeti. Ő saját harcosain kívül a szövetséges (többé-kevésbé alárendelt) basileusoknak, vagyis királyoknak is főparancsnoka. Döntéseit mégsem egymaga hozza, hanem előbb tanácskozik a leghatalmasabb, legbefolyásosabb és legrátermettebb vezérekkel. Odysseus például nem számított különösebben nagyhatalmú basileusnak, hiszen a zsebkendőnyi Ithaka szigetén rajta kívül még több más basileus is uralkodott, gondoljunk csak Pénelopé szép számú kérőjére, a hadicselek kieszelésében azonban nem volt nála kiválóbb harcos. Ő tehát szakértelme, nem pedig hatalma révén volt a tanács befolyásos tagja. A wanax, homérosi formájában anax azonban maga is részt vett a harcban, és csak akkor lehetett igazán jó hadvezér, ha jó harcos is volt, vagyis „nagyszerü dárdavető s népének jó fejedelme” (Homéros, Ilias 3,179).