P. Carlier hatalmas monográfiája 1984-ben jelent meg a görög basileiákról. E műben a szerző – osztva számos akkori történész álláspontját – abból indult ki, hogy a sötét korban és az archaikus kor elején, a Kr. e. 8. század végéig a legtöbb görög polisban basileus uralkodott, s ahol nem, azt külön megjegyzendő érdekességnek tartották, mint például Pausanias (9, 1–2.) Plataiai esetében, amelynek lakossága nem tudott róla, hogy ott valaha királyok uralkodtak volna. Ezt a szerző azzal a megjegyzéssel vonja kétségbe, hogy „régebben Hellasban mindenütt basileiák voltak, nem pedig demokráciák”. E királyságok sorra átadták a helyüket – írja Carlier (1984, 495) – az arisztokráciáknak, a Kr. e. 7. században már csak Megarában, Arkadiában, Mytilénében és Iónia több városában, a Kr. e. 6. században Argosban, Pisában, Ialysosban és Thérán, a Kr. e. 5. században viszont már csak Kyrénében és Spártában találunk királyokat (Carlier Ciprust kirekeszti vizsgálódásából, vö. 2.1.4.2.). E királyok azonban nem békésen adták át hatalmukat, mint ahogyan azt Ch. Starr feltételezte (1961, 134), abból kiindulva, hogy a hagyományból hiányoznak az erőszakos bukás mítoszai, hanem feltehetőleg hosszú harc árán. Az utolsó királyok bűneiről szóló történetek természetesen származhattak a basileust megbuktató arisztokratáktól is, hogy ezzel igazolják fellépésük jogosságát. Starr inkább azt hangsúlyozta, hogy a hoplita harcmodorra való áttérés felértékelte a viszonylag kisebb vagyonnal rendelkező polgárokat, akik a hoplita phalanxban egymás mellett küzdöttek az arisztokratákkal, s akiknek nem királyra, hanem katonai parancsnokra volt szükségük (Starr 137). Volt, ahol – mint éppen Korinthosban – a korábbi királyi család vagy nemzetség oligarchiája vette kézbe a hatalmat, s a királyi cím átalakult a vezető tisztség vagy tisztségek e szűk körön belül történő rotációjává (Carlier 496). Carlier módszere az volt, hogy az egyes polisokra vonatkozó hagyományokban megkereste, hogy a forrásokban szerepeltek-e örökletes királyságok, királyi magisztratúrák (pl. archón basileus), illetve basileus címet viselő családok vagy testületek. Ennek alapján a következő eredményre jutott (485):